A Bolyai János Alkotói Díj civil alapítvány első átadási ünnepségén, 2000 tavaszán ugyanannyi tehetséges diák vett részt a rendezvényen, mint amennyi tudós, közéleti személyiség. Az élmény arra ösztönözte a szervezőket, hogy létrehozzák a tehetség-utánpótlás, tehetségfejlesztés bázisát.
Így jött létre a Bolyai Műhely Alapítvány. Az alapítvány működteti a Bolyai Önképző Műhelyt (BOM), amelynek célkitűzése a különböző területeken tehetséges fiatalok (főként egyetemisták) együttműködésének fejlesztése, kibontakoztatása. Ezt az erkölcsi értékek érzékletes bemutatásával, az egyéni és közösségi alkotást segítő képességek fejlesztésével, a megadott és közösen formált tematika párbeszédre épülő feldolgozásával éri el.
A Bolyai Műhely Alapítvány első elnöke dr. Somody Imre volt, a Kuratórium tagjai pedig dr. Bereczky Loránd (művészettörténész), Alexander Brody (reklámszakember, író), dr. Freund Tamás (akadémikus), dr. Roska Tamás (akadémikus). Időközben a Kuratórium összetétele többször változott. A jelenlegi elnök: Vizi E. Szilveszter.
A Bolyai Önképző Műhely nevének mindhárom szava egyformán jelentős:
- Bolyai János a világszínvonalú, interdiszciplináris, társadalom iránt elkötelezett magyar tudós, a tudomány szimbolikus egyénisége.
- A társaság alapköve az „önképzést”, az önkéntes, önkéntes-felelősségteljes jelleg. Mindenki annyit ad a társaság közös szellemiségéhez, amennyit csak tud, és annyit kap, amennyit csak bír.
- Ugyanakkor a „műhely”-ben benne foglaltatik a hagyományos együttmunkálkodás, szakmai és közösségi élmény-jelleg.
Tartalom és forma
A Bolyai Önképző Műhely létrehívásának alapötlete az volt, hogy Magyarország már országos és nemzetközi versenyeken bizonyított legtehetségesebb középiskolásai és felsőoktatási intézményeinek hallgatói három (és még sok ráadás) éven keresztül találkozzanak, összejöjjenek, megismerjék egymást önképző, egymást-képző jelleggel, csoportkohéziót alkotva, személyiségüket sokoldalúan fejlesztve.
Ehhez legjobb módszernek a rendszeres, havi egy (szombati) együttlét, valamint az ezen előre meghatározott tanterv szerinti program tűnt a legalkalmasabbnak.
Mivel minden közösségnek, különösen a jövendő értelmiségi közösségének az együttműködéshez együttes cselekvésre, főként elsajátított, megélt hagyományra, ennek alapján közös asszociációs bázisra van szüksége, a tanterv minden tanulmányi napra az európai, literális kultúra hagyományaként egy alapvető (hitünk szerint a legfontosabb világ-, és/vagy magyar irodalmi vagy természettudományos) könyv elolvasását, valamint a modern világ vizuális kultúrájának megismeréseként egy világszínvonalú film megtekintését, majd mindezek alkotó, kritikus, asszociatív megbeszélését, elemzését tűzte ki célul. A Bolyai Önképző Műhely rendszeres látogatói így három év alatt elolvashatják a világirodalom 30 legfontosabb művét, és megnézhetik a világ filmművészetének 30 legjobb alkotását.
Bár az iskolai oktatásban az irodalom hangsúlyosan, a filmművészet csak partikulárisan szerepel, ilyenfajta közös, élményszerű, aktivitásra építő megbeszélésekre alig jut idő. A megbeszélések – amelyek több órán át folynak kötetlenül – önképző körök hangulatát idézik.
A Bolyai-pedagógia tartalmi része idővel fejlődött. Az önképzésben részt vevők hozták magukkal szakterületük, érdeklődési körük világát, s így ma már egy-egy szombaton zenei és képzőművészeti alkotás, valamint egy-egy vers is színesíti a programot – természetesen mindig magyarázattal. A foglalkozások hangulatát jellemzi a sok-sok behozott, a témához kapcsolódó könyv, tárgy (pl. térkép), CD.
A Bolyai Önképző Műhely tartalmát tekintve interdiszciplináris tematikát ölel fel, amelyben kiemelt hangsúlyt kapnak a humán, örök emberi értékek.
Pedagógiai mozzanatok
Az Önképző Műhelyben a központi pedagógiai mozzanat az önképzés, az együttműködés, az aktivitás, a közösségalakítás és -ápolás. Különös, egyedülálló értéke az oktatási intézmények között kialakított multidiszciplináris és keresztirányú kapcsolat. Vagyis itt találkozhat a pécsi egyetemista a szombathelyivel, a jogász a műszaki egyetemistával stb. A Bolyai Önképző Műhely lefedi az egész országot.
A magyar felsőoktatásban különösen fájdalmas tapasztalat az, hogy nincsenek közösségek, a hallgatók bevallásuk szerint „magányosak”, elidegenedettek, a legjobb hallgatóknak pedig „kevés az idejük”, kapcsolatok nélkül elszaladnak felettük az évek. Az Önképző Műhely odafigyel a személyiségre. A Műhely egymással kapcsolatba kerülő (kommunikáló) közösségeket hoz létre.
Különös értéknek tekintjük a megbeszélést, amelynek során a vitakultúra, a dialógus iránti érzékenység fejlődik. A formalitást oldja a csoportok összekapcsolódása, átjárhatósága, barátok, ismerősök, szakemberek stb. meghívásának, valamint további aktív munkaformák megvalósításának a lehetősége. A foglalkozások, találkozások programja a résztvevők igényei alapján folyamatosan kiegészül. Ennek következtében a Műhely résztvevői most már kirándulásokat, szakmai látogatásokat is szerveznek (pl. kiállítások megtekintése, színházlátogatás, honismereti és turisztikai kirándulások).
Ezek együttesen egy felelős, közösségi értelmiségi hálózat, egymásba kapcsolódó „kis világok” (megsokszorozott, összekapcsolódó 6-6 fő) kialakítását vonják maguk után. Talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy ez egy „virtuális Eötvös Kollégium”, de mindenképpen: értékközösség.
Alapelvek
A Bolyai-pedagógia a következő alapállással (alapelvekkel) indul:
- bátorítás: mindenki hozzáértő, nincs rossz vélemény, hozzászólás,
- a foglalkozások nem pusztán irodalmi, filmtörténeti elemzések, de lehetnek azok is,
- ösztönösség és tudatosság,
- „csak úgy” olvasni, beszélgetni,
- közös asszociációs bázis teremtése,
- a „tanító” szerepe: ösztönző.
Élményközeliség
Mindezek előre megtervezett, de lefolyásukat tekintve szabad foglalkozásokon valósulnak meg, teljesítve egyúttal az antropológiából átvett émikus (élményközeli, élményteli) módszert. Az órakeret nélküli „szabad megbeszélés” – beleértve a bármikor fogyasztható teát, kávét, süteményt – a gondolatok felszínre jövetelét, a kommunikációs-nyelvi-gondolkodási öröm megjelenítését ösztönzi. A Bolyai-pedagógia következő alapfogalma tehát az élmény, az öröm. Ezt a közös élményt jegyzőkönyvekben, írásokban, ma már megjelentetett kötetekben (Esszencia-kötetek) is megfogalmazzák a műhelytagok.
A „tanító”, az Akadémia
A „tanító” (a mi közösségünkben: filmelméleti szakember, filozófus-matematikus-tudománytörténész, irodalomtörténész, irodalmi szerkesztő, természettudós, pszichológus, nyelvész-néprajzkutató) ebben a közösségben elsősorban nem mint tudományos szakember, hanem mint látásmódot, beállítottságot, értékvilágot felmutató animátor (= tanító) jelenik meg. A csoportoknak ugyan egy-egy vezetője van, de a csoportok sokszor összekapcsolódnak, a „tanítók” átjárnak. Gyakran megvalósul a „tandem”-képzés (egy témáról két, teljesen más képzettségű „tanító” is árnyalja a véleményét), valamint „tutor”-képzés (mindenkire külön-külön odafigyelő, pártfogó képzés).
A „tanító” nem egyszerűen tanár, oktató vagy vezető. A „tanító” a csoportjával állandó információs hálózatot alakít ki (a lényeg a bármikor rendelkezésre állás: internetes levelezőlista, e-mail, telefon), a csoportok önálló életet élnek a Bolyain kívül is (további közös programok, olykor a tanító munkahelyén, lakásán is). Ezzel egyszersmind megvalósulni látszik az egyetemek, akadémiák ősi funkciója:
AKADÉMIA (görög: Akadémeia) liget az ókori Athén közelében, Platón filozófiai iskolájának színhelye. Akadémosz attikai hérosz nevéről kapta a nevét, akinek szentélye volt a ligetben.
A központi Bolyai-„Akadémia” több korábbi helyszín után jelenleg a Blaha Lujza téren, a Rákóczi út 38. alatt, az egykori első Párizsi Nagy Áruház helyén található Bolyai-lakás.
Holisztikus, heurisztikus
A Bolyai-pedagógia tehát tartalmát tekintve holisztikus, módszerét tekintve ösztönzött öntevékenységen alapuló, „heurisztikus”. Különleges értékként kezeljük a sokféle irányzat, megközelítés, beállítódás iránti toleranciát. A Műhely, a tanítók tiszteletben tartják a szellemi, gondolkodási szabadságot.
Felelős magyar tudóspalánták
értékközösségben
A Bolyai Önképző Műhely hiánypótló tevékenységi formát, formákat valósít meg. Nyilván sok hasonló elképzelés van, s ezek együtt segíthetik a kicsit szolidárisabb, okosabb, tehetségesebb, jobb hangulatú, építkező Magyarország alakítását. Manapság a legjobb és legértékesebb szakemberek egy része elhagyja az országot. Bízunk abban, hogy azok az emberek, akik egy értékes közösségnek (értékközösségnek) a tagjai, nem teszik ezt. A „kinyílt” világban a hagyomány, a kapcsolatok, a közösség megtartó erő.
A Bolyai Önképző Műhely többéves informális működés, folyamatos átalakulás után immár tíz éve dolgozik, formálódik, szervezi a közösségeket, Magyarország új, reményeink szerint megfontoltabb, konszenzuskereső, konstruktív beszédre, párbeszédre képes értelmiségét.