Bolyai Önképző Műhely

Valósághajlítás, többletvalóság. Nemzetközi transzdiszciplináris konferencia

8. Gyalogút Bolyai-konferencia

Bolyai Önképző Műhely,
Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága,
Magyar Szemiotikai Társaság,
PKÜ Kazinczy Műhely.

Budapest, 2023. március 24–25. (péntek–szombat)

Helyszín: 1072 Budapest, Rákóczi út 38. 14-es kapucsengő (Anyanyelvi konferencia)

Javasolt témák: öncélúság a tudományban (tudománymímelés), téves/hamis érvelések, hamis mítoszok, legendák (urban legend), álhírek, átverések (pl. idősek átverése), áldokumentumok (közösségi hazugságok), ámítások, tévhitek, önbecsapások, pótcselekvések, alternatív világok (valóságok), filozófiai, vallási, pszichológiai, politológiai, szemiotikai, retorikai, művészetelméleti megközelítések, megértés-félreértés, fantázia, álom, mese, kettős mérce, tudatmódosítás, manipuláció.

2023. március 24. péntek

13.30 Megnyitó előadások (szekcióvezető: Gózon Ákos)

Gózon Ákos, a BMA elnöke: Megnyitó

Balázs Géza egyetemi tanár (SZFE, PKE): Illúzió és delúzió

Skrobák Eszter pszichológus (ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola): Megtévesztés az operában

Vesszős Balázs tanársegéd (Nyíregyházi Egyetem): Félreértés az online kommunikációban

Boros Lili (művészettörténész, PhD, tanszékvezető egyetemi docens, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, óraadó, ELTE): Elfedő és feltáró valóságmodellek a kortárs képzőművészetben

15.00 A Bolyai Önképző Műhely előadásai (szekcióvezető: Filep Tamás)

Nagy Dániel (szemiotikus PhD, tanár, ELTE BTK): Zene és valósághajlítás

Vikár Míra (pszichológia BA, Károli Gáspár Református Egyetem): „Valósághajlítás” mint énvédelem

Gál Adél (referens, oktató, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász): Szokásbemutatás vagy okkultizmus? Egy Luca-nap átértelmeződése

16.30 Képzőművészeti előadások (szekcióvezető: Nagy Dániel)

Várhelyi Csilla festőművész, tanár: Az urbánus ember valóságbuborékjának kipukkasztása. Gondolatok Bukta Imre: „Műveljük kertjeinket!” című kiállításáról

Icsa Vivien (tervezőgrafikus, METU): Alternatív valóságok vizualizációs lehetőségei a tervezőgrafikában

Kovács Kristóf (Sajnos Gergely, helyszínelő; MKE kortárs művészetelméleti és kurátori ismeretek MA I. évf.): Reprezentáció a televíziókészüléken keresztül / Szomszédok

Tertsch Dóra középiskolai tanuló (AKG): Valóság és álom (saját festményekkel illusztrált előadás)

18.30 Filep Tamás, a Gyalogút ötletadója: Köszöntő

18.40 Fogadás, eszmecsere

2023. március 25. szombat

9.00 A Bolyai Önképző Műhely előadásai (szekcióvezető: Rácz Márk)

Juhász Zoltán András (PhD-hallgató, ELTE Történeti Intézet): A romantikus parasztábrázolás mint „valósághajlítás”

Zmák Tamás (történelemtanár): Valóság és ámítás, ámítás és valóság. Szabadkőművesek alakították az 1918-1919-es forradalmi kormányok oktatáspolitikáját?

Rácz Márk (politológus, történész, jogász): Ideológiai valósághajlítás az 1989 előtti marxizmus-leninizmus oktatásban

10.00 A Partiumi Keresztény Egyetem hallgatóinak előadásai (szekcióvezető: Balázs Géza)

Balázs Emőke (egyetemi hallgató, többnyelvűség és multikulturalitás MA, német nyelv és irodalom BA, PKE): Valósághajlítás az álhír árnyékában

Badar Ivett (egyetemi hallgató, többnyelvűség és multikulturalitás MA, PKE): Szeptember 11., avagy a valósághajlítás mesterfoka

Oláh Karola (egyetemi hallgató, többnyelvűség és multikulturalitás MA, PKE): A világ legjobb mesterlövészének sikere és halála Ukrajnában

Pápai Erika (egyetemi hallgató, többnyelvűség és multikulturalitás MA, PKE, tanár, Szilágypéri Általános Iskola, Románia): A közösségi médiában terjedő álhírek

Pap Nóra (egyetemi hallgató, többnyelvűség és multikulturalitás MA, PKE): „200 év után végre fényderült rá: így halt meg Petőfi Sándor” – avagy a valósághajlítás mint probléma még 2023-ban is

11.30 Záró előadások (szekcióvezető: Paár Ádám)

Hujber Szabolcs (adjunktus, EKKE, Eger): A magyar popzene és a valósághajlítás

Paár Ádám (történelem PhD, politológia, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (óraadó tanár): A hamishírgyártó William Hearst

Az előadások kivonatai (a szerzők nevének betűrendjében)

Badar Ivett (egyetemi hallgató, Nagyvárad): Szeptember 11, avagy a valósághajítás mesterfoka. Szeptember 11. mindig kiemelkedő esetként volt számon tartva az emberiség történetében. A több mint húsz éve megtörtént valaha egyik legnagyobb terrortámadást mai napig millió megválaszolatlan kérdés övezi, hiszen az esetet körülvevő események rendkívül megkérdőjelezendők.  Fontos ismernünk a történéseket, mivel a tragédia okozta következmények, változtatások mai napig hatással vannak a mindennapjainkra.

Balázs Emőke (egyetemi hallgató, Nagyvárad): Valósághajlítás az álhír árnyékában. Kulcsszavak: valósághajlítás, dezinformáció, megtévesztés. A hagyományos papírnyomtatású újságok, lapok hasábjai egyre nagyobb mértékben háttérbe szorulnak az internetes térben megjelenő, online platformokon elérhető sajtóval szemben. A média kommunikáció területén a nyomtatott sajtóval ellentétben, a különböző internetes oldalak működése/működtetése nem feltételez szakképzett újságírókat, riportereket. Ennek eredményeképpen olyan mértékű szólásszabadság jött létre, mely az online hírek minőségnek és szavahihetőségének súlyos mértékű romlásához vezetett. A 21. század örök aktualitással bíró témája az egészség/ egészséges életmód, ezért a tanulmányban egy Magyarországon készült csodaszer történetének egyik vezércikke került górcső alá. A csodaszer létezésének feltétele nem kérdéses, ám annak körülményei, illetve az azt körülvevő sikertörténet hitelessége már annál inkább ellentmondásokba ütköző. A tanulmány rávilágít arra, hogy az álhírek középpontjában gyakran valós események, jelenségek állnak, ám a valóság elferdítésével torz képet kapunk azokról.            

Balázs Géza (nyelvész, néprajzkutató, antropológus, egyetemi tanár, Budapest, Nagyvárad): Illúzió – delúzió. Az illúzió köznapi értelemben jelenthet bármilyen, valóságtól elrugaszkodott gondolatot. Az illúzió (vagy érzékcsalódás) pszichológiai jelenség, amelynek során félreértelmezünk a valóságból érkező ingereket; az agyban az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik. A következő érzékszervi illúziók vannak: optikai csalódás, hallási, szaglási, tapintási illúzió, idő- és egyensúly-érzékelés. Az illúziók egyik sajátossága, hogy közösségiek, azaz az emberek többségénél ugyanazt vagy hasonló hatást váltanak ki. A delúzió (téveszme, doxasma) – retorikai fogalom, másként: hamis vélekedés, mely a külső valóságra vonatkozó pontatlan következtetésre épít, s amelyet logikus érveléssel nem lehet kijavítani. Fajtái: (a) bizarr delúzió: abszurd, valószínűtlen, furcsa, hamis vélekedés (pl. kevéssé hihető összeesküvés-elmélet), (b) szisztematizált delúzió: egy esemény vagy téma köré szerveződő hamis vélekedések együttese („A polgármester a felelős mindenért”), (c) nihilisztikus delúzió: hamis vélekedés („Úgyis elpusztul a világ”), (d) szegénység-delúzió: a beszélő úgy véli, hogy nincs semmije, (e) szomatikus delúzió: a saját testet illető hamis vélekedés (testzavar, testátalakítás), (f) üldöztetési delúzió: téveszme (zaklatják, üldözik, át akarják verni; tipikus megvalósulási formája a perrel való fenyegetőzés, pereskedés), (g)  nagyzási delúzió: túlzó vélemény önmagáról, önmaga jelentőségéről, hatalmáról („Énnel kezdi a mondatot”), (h) vonatkoztatási delúzió: a mások véleményének túlértékelése; téves vélekedés arról, hogy mások mit gondolnak a beszélőről („Mit mondanak a hátam mögött?”), (i) hűtlenségi delúzió: téveszmés féltékenység, (j) erotomániás delúzió: téveszme, miszerint mások szerelmesek a beszélőbe.

Boros Lili (művészettörténész, egyetemi docens, Eger): Elfedő és feltáró valóságmodellek a kortárs képzőművészetben. A természettudományok felől érkező valósághajlítás jelenségének része és oka, hogy a közbeszéd, a tömegmédiában zajló kommunikáció elfedi a valóságot a hatalmi  – gazdasági, politikai – pozíciót fenntartása érdekében. A klímaválsággal kapcsolatos (fél)információs folyamatok ugyanakkor meggyőző erővel árulkodnak a túlélésbe fektetett emberi hit mítoszteremtő képességéről. A kritikai művészet a kortárs művészetnek az egyik legfontosabb “szelete”: megkérdőjelezi és górcső alá vonja a hatalmi és gazdasági berendezkedések által kommunikált valóságot, rámutatva azok viszonylagosságára, működésmódjaira. Azonban ezt nem direkt, egyértelmű módon teszi meg, hanem ál-valóságokat modellez, jelentésmódosításokat hajt végre. Előadásomban a kortárs képzőművészet tárgyköréből olyan alkotásokat mutatok be és interpretálok, melyek a valóságmódosításra éppen valóságmodellek létrehozásával mutatnak rá és sok szállal utalnak vissza a modernista utópiák válságára.

Gál Adél (referens, oktató, Beregszász): Szokásbemutatás vagy okkultizmus? Egy Luca-nap átértelmeződése. Kényes téma, melyhez nyúlok. Mély és sok kérdést felvető gondolatot vagy éppen tényt közöl, melyek egyidőben több oldalról is megközelíthetők. Egy néprajzi szempontból, a 21. század számára fontosnak ítélt álláspont egyházi/vallási vonalon történő megítélése, esetenként átértelmezése indította el eme gondolatmenetet. Elvont vallásos okoskodás vagy az ezzel párhuzamosan megjelenő konkrét fogalmak és meglátások? A téma több kérdést is felvet. Hogyan tekintünk szokásainkra és hagyományainkra? Melyek azok a fontosabb szegmensek, melyeket felelős felnőttekként át kell adjunk a következő generációnak. Ebből adódóan pedig lehet-e, kell-e szabályt felállítani, hogy mit lehet és mit nem tovább vinni. Van-e jogunk szelektálni? Örökségünk valóságos léte hogyan csapódik le a 21. század emberének a lelkében és tudatában? Hogyan módosul ennek valósága a vallásos egyén felfogásában?  A téma kapcsán, noha tudományos megközelítést kíván, inkább szubjektív nézeteket fogalmazok meg, mögötte egy esettel, mely alapot adott a téma felvetésére.  Az eset egy, tájházi keretek között zajló Luca-napi foglalkozás, melynek fő célja és feladata a jeles nap alkalmához kapcsolódó szokások felelevenítése volt. Ezzel szemben a közvélemény teljesen más álláspontot fogalmazott meg. A boncolgatásra váró fő kérdés: hogyan ütközött ellentmondásokba, és hogyan alakult ki téves információs kép egy jeles nap rutinszerűen megtartott alkalma körül? A választ megfogalmazva figyelembe kell vennünk azt az állítást, miszerint nincs nép, amelynek történelmében, folklorisztikájában, hagyományaiban, vallásában stb. kezdettől fogva bőségesen ne találnánk oly gondolatokat, megfigyeléseket, sőt, gyakorlati élményeket, amelyek a természetnek és az emberi léleknek bizonyos ismeretlen, misztikus hátterét idéznék meg egy pillanatra. A kíváncsi emberi természet idézi elő mindezt, mely meg akarj ismerni az ismeretlent. Hiszen a természetnek sok ismeretlen törvénye létezik.  Előadásom során egy kárpátaljai helyszín, a Nagyberegi Tájház jeles napi alkalmának lecsapódását mutatom be.

Icsa Vivien (tervezőgrafikus, egyetemi hallgató, Budapest): Alternatív valóságok vizualizációs lehetőségei a tervezőgrafikában. Az előadásom során az általam tervezett experimentális könyvemen keresztül szeretném bemutatni, hogy milyen vizualizációs módszerekhez lehet nyúlni a tervezőgrafikán belül, ha szándékunkban áll egy adott témát több irányból is megközelíteni vagy többféleképpen érzékeltetni. Milyen új világokat vagy valóságokat lehet felfedezni azáltal, ha különböző médiumokat használunk fel egy kiadványon belül? Mennyire lehetünk ezen felfedező út során kísérletiek, ha könyvtervezésről van szó? Mi az a határ, ha létezik egyáltalán, ahol a befogadhatóság rovására megy a kísérletező jelleg? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket is körbejárok a Téridő című könyvemmel, amelyben az idő fogalmával foglalkozok. Ebben a könyvben egyszerre jelenik meg egy spirituálisabb és egy tudományos megközelítése a fogalomnak, és ennek megfelelően változik benne az illusztrációs és tipográfiai világ is.

Juhász Zoltán András (történész, PhD-hallgató, Budapest, Héreg): A romantikus parasztábrázolás mint „valósághajlítás”. Gelencsér András „valósághajlításnak” nevezte azt a narratívát, amely szerint a tudomány a 21. században még megoldásokat találhat a globális problémákra, azonban – hívta fel a figyelmet – a tények mást mutatnak. „Valósághajlítással” számos esetben találkozhattunk a korábbi időszakokból is. A mítoszteremtés, a narratívaalkotás okai azonban különbözőek lehetnek. Ebben az előadásban a magyar társadalom romantikus parasztságképét vizsgálom mint „valósághajlítást” és három problémakört kívánok körbejárni. (1) Hogyan formálódott a „magyar paraszt” és a „magyar gazda” képe az elmúlt évszázad során és hogyan jelent ez meg a képzőművészet, az irodalom, a média, a sajtó, a politikai szónoklat nyelvén, végül pedig a „nép nyelvén”. (2) Az irodalmi példát „kiragadva” összehasonlítom Szabó Dezső és Erdei Ferenc parasztságképét. (3) Végül azt a kérdést kívánom körbejárni, hogy miért lehetett szükség a „valósághajlításra” és mely területeken, hogyan használták fel az „áltudományos” megközelítést eszközként.

Kovács Kristóf (Sajnos Gergely) (helyszínelő, kurátor, kiállításrendező, Budapest): Reprezentáció a televízió készülékén keresztül / Szomszédok. Mozgóképek segítségével egyszerűen közvetíthető egy nehezen szavakba önthető hangulat, életérzés. Tehát a film egy jól eltalált beállításával, díszletével, jelenetével, illetve helyszíneivel megfelelően képes megteremti azt az atmoszférát, ami informálja a nézőt, illetve rekonstruálhat egy adott időszakot. Ebből kifolyólag az alkotók a képernyőn megjelenő tárgyakat, helyszíneket megkülönböztetett figyelemmel választják ki. A filmek egyes kimerevített képkockái „mesélni” képesek, közel hiteles képet adnak a korról, tükrözve a film készítőinek meglátásait a közművelődéssel és a hagyományoktól eltérő napi problémákkal, hétköznapi kultúrával kapcsolatban. A Szomszédok, az 1987 és 1999 között forgatott ikonikus teleregény készítői egy jelenben játszódó, autentikus miliőt szerettek volna megteremteni, ahol a hangsúly nem a kitalált történeten, hanem a karaktereken és helyszíneken van. A kellő és hiteles korrajz megteremtéséhez az alkotók díszletként a Gazdagréti lakótelep új környezetét használták, ahol a frissen felépített lakásokat kedvükre alakíthatták át, illetve rendezhették be a saját elképzeléseik szerint. Valahogy így fordulhatott elő, hogy sorozat ikonikus főszereplőjének, Szikszay Etusnak a kellékeiként Szilágyi Mária Iparművészeti Iskolát végzett keramikus alkotásait használták fel. Az ezáltal teremtett szituáció egy újszerű olvasattal szolgál az 1979-ben elhunyt keramikus életművével kapcsolatosan. A történet unikalitását nagyrészt a késő szocializmus által megteremtett “vadkelet” állapotának köszönheti. A teleregény Szilágyi teljes munkásságát, a kornak megfelelő, javarészt életszerű elemeket tartalmazó, elképzelt környezetbe, azaz a televízió képernyőjére helyezték át.

Nagy Dániel (szemiotikus, tanár, Budapest): „Fikció” és „valóság” viszonya az alternatív történelemben. „Valósághajlítás”-e a fikció? A válasz bizonyos szempontból egyértelműnek tűnhet, ám jobban belegondolva mindenképpen további problémákat vet fel. Ugyanis, ha azt gondoljuk, hogy igen, az nem csupán azt feltételezi, hogy létezik objektív „valóság”, amit ráadásul mindannyian lényegében azonos módon érzékelünk, hanem azt is, hogy a fikció kitalálói és értelmezői nincsenek tudatában annak, hogy a történet, amit írnak vagy olvasnak, nem a valóság. Amennyiben viszont azt gondoljuk, hogy – éppen mivel nagyon is tudatában vannak – a fikció radikálisan elkülönül a valóságtól, tehát „hajlítani” sem képes azt; felmerül, hogy egyrészt akkor hogyan értelmezzük a fikciót, ha annak semmi köze a valóságról szerzett tapasztalatainkhoz, illetve, hogy ez esetben mi lehet a fikció kulturális-társadalmi funkciója. Természetesen „fikció” és „valóság” viszonya rendkívül összetett, és ennek megfelelően hatalmas szakirodalommal rendelkező, kérdés, amire valószínűleg nem létezik egyetlen, mindenre érvényes elméleti modell; koronként, kultúránként, társadalmi rétegenként, műfajonként, médiumként stb. eltérő lehet közöttük a kapcsolat. Előadásomban egy specifikus példán, a közösségi médiában jelen lévő alternatív történelmi narratívákon vizsgálom, mit árulhat el a fikció arról, hogyan értjük a „valóságot”.

Oláh Karola (egyetemi hallgató, Nagyvárad): „A világ legjobb mesterlövészének sikere és halála Ukrajnában”. A jelenleg még most is zajló orosz-ukrán háború rengeteg álhírt, valósághajlítást eredményeztett a médiában, az elmúlt időszakban. Ezekből az álhírekből ragadtam ki médiaelemzésre a Wali becenevű mesterlövészről szóló álhíreket ukrán és orosz részről egyaránt.  Az előadásom/írásom ironikus címe is sugallja, hogy Waliról, a kanadai mesterlövészről három témakörben készültek álhírek. Ukrán és nyugati hírportálak aggadták Walira a világ legjobb mesterlövésze címet és dicsőítették olyan cselekedetekért, melyeket nem tett meg. Az orosz hírekből pedig az terjedt el tévesen, hogy Wali életét vesztette Ukrajnában. Ezek a valósághajlítások is bizonyítják, hogy nem hiába nevezzük az álhíroldalakat mítoszgyáraknak.

Paár Ádám (történész, politológus, Budapest): A hamishírgyártó William Hearst. Alternatív valóságok. Fiktív földrengés Bostonban, kitalált kegyetlenségek Kubában, fogolyszöktetés Havannából! Hearst, aki lapkiadóként az amerikai milliomosok új nemzedékéhez tartozott, a 19. század végén mestere volt az alternatív valóság konstruálásának és a szándékosan megbotránkoztató, botrányokat keltő revolver-újságírásnak. Előadásomban bemutatom Hearst pályáját, és azt, milyen manipulációkkal volt képes fönntartani lapjai olvasottságát. Hearst fölismerte a sajtó szerepét a modern társadalomban, és ezt kiaknázta saját közéleti céljaira.

Pap Nóra (egyetemi hallgató, Nagyvárad): „200 év után végre fényderült rá: így halt meg Petőfi Sándor” – avagy a valósághajlítás mint probléma még 2023-ban is. Nehéz visszaemlékezni arra az időre, amikor a védtelen internetfelhasználót nem bombázták úton-útfélen hasonló hatásvadász szalagcímek: „10 ok amit ne csinálj lefekvés előtt…” vagy „Ez a legcukibb dolog a világon…” valamint „Ez a gyönyörű bőr titka…”. Ezek a címek túlzóak, viszont könnyen terjednek hiszen érdekesnek tűnő történeteket láttatnak bemutatni. Az utóbbi évtizedben hírfogyasztási szokásaink jelentős mértékben átlényegültek. A papíralapú folyóiratokat és újságokat leváltották a közösségi média felületei és az internet, az X, Y, Z generációk tekintetében. Mindig is foglalkoztattak azok az álhírek, melyekkel szemben találtam magam az interneten böngészve. Álhírek terjengnek híres emberekről, politikusokról és főleg olyan törtlnésekről, melyeket homály föd. Tanulmányom rávilágít arra, hogy ilyen Petőfi halálának oka és helyszíne is. Az eltűnéssel kapcsolatos kérdések újra és újra a köztudat középpontjába kerülnek lázas nyugtalanságot keltve folyamatosan.

Pápai Erika (egyetemi hallgató, Nagyvárad): A közösségi médiában terjedő álhírek. Kulcsszavak: álhír, internetes csalások: hoax, phishing, clockbait. Az előadás fő témája az online felületeken közzétett álhírek (fake news) elemzése, amely elméleti keret megalapozása segítségével próbál rámutatni különbező álhírek pozitív és negatív hatásairól. Továbbá, hogyan ismerhetőek fel az álhírek és milyen hatással vannak az egyén testi és lelki állapotára.  A téma kutatási területe, online felületek: facebook, különböző hírportálok stb. A célközösség minden olyan facebook ismerősöm oldala, akár hírportálok oldalai, amelyekhez jogos hozzáférést kaptam, továbbá különböző esettanulmányok feldolgozása. Kutatásomhoz a tartalomelemzés módszerét választottam. A kutatás célja, hogy számos álhír szöveg összegyűjtésre kerüljön, továbbá ezeket a kapott korpuszokat nyelvi szinten elemezzem. A kutatás feladata volt, hogy összegyűjtsek néhány cikket (számszerűen 9.), amelyek az internetes oldalakon debütálnak, majd a címüket összevessem a korpusszal.  Az összevetés után arra a következtetésre jutottam, hogy az általam kiemelt és gyanúsnak tűnt címek általában eltérnek a korpusztól, így elmondható, hogy az általam összegyűjtött cikkek mindegyike álhír.  A jelen munka próbál rámutatni arra, hogy ne csak a címet olvassuk el és ezek által tájékozódjunk, hanem a korpusz/ a szöveg elolvasása után vonjunk le következtetéseket.

Skrobák Eszter (pszichológus, PhD-hallgató, Budapest): Megtévesztés az operában. Az előadás (majd pedig a tanulmány) azt tekinti át, hogy a megtévesztés különböző formái miként jelennek meg és milyen szereppel bírnak jelentős nemzeti operáink cselekménytörténetében. A művészet (különös tekintettel az irodalmi, zenei és festészeti alkotásokra) egyik legnagyobb jelentősége abban áll, hogy az általuk használt szimbólumok révén szorosan kötődnek az emberi tudattalanhoz, az intuícióhoz és az érzelmekhez. Ezáltal egy bemutatott személy vagy közösség sorsa egyéni szinten segíthet megérteni (tudatossá tenni) belső vívódásainkat, tapasztalatainkat, személyközi konfliktusainkat, amelyre megoldási mintákat is adnak, vagy tanulságot, morális ítéletet közvetítenek. Az operák cselekményei gyakran építenek valamilyen megtévesztésre, cselszövésre, tréfára. Erkel Ferenc Hunyadi László és Bánk bán, Bartók Béla A kékszakállú herceg vára, Kodály Zoltán Háry János és Székelyfonó, Farkas Ferenc Csinom Palkó, Kenessey Jenő Az arany meg az asszony, Kadosa Pál A huszti kaland, valamint Ránki György Pomádé király című operáin keresztül kerülnek bemutatásra a megtévesztés változatos formái, azok morális megítélése és következményei. Azaz, hogy mit üzennek a művek egyéni és közösségi szinten arról, hogy hogyan gondolkodunk mi magyarok a megtévesztés természetéről, elfogadhatóságáról és hatásairól.

Tertsch Dóra (középiskolai tanuló, Budapest): Valóság és álom (saját festményekkel illusztrált előadás). A valósághajlítás egy mindannyiunk által ismert hétköznapinak vélt formája az álmodás. Amit legtöbben tudat alatt, míg mások tudatosan művelnek, így létrehozva egy alternatív valóságot. Ennek az alternatív világnak a természetére reflektálnak Tertsch Dóra Álmok kiállítására készült képei. Az előadás során megismerhetjük a képek történetét és betekinthetünk a művész álmainak valóságába.

Várhelyi Csilla (festőművész, tanár, Pécel): Az urbánus ember valóságbuborékjának kipukkasztása. Gondolatok Bukta Imre: „Műveljük kertjeinket!” című kiállításáról. Jelenleg is látható Bukta Imre festőművész „Műveljük kertjeinket!” című kiállítása a Godot Kortárs Művészeti Intézetben. A hazai kortárs művészeti élet emblematikus alakja már 11 évvel ezelőtt, a Műcsarnokban is arra vállalkozott grandiózus tárlatával, hogy megmutassa a Budapesten élőknek a „Másik Magyarországot”. Azt a vidéki, azon belül is egy Heves megyei, eldugott kis faluban, Mezőszemerén élhető életet, amelynek egyes elemeit talán ismerjük, talán nem is hallottunk róla, talán el sem hinnénk – de mindenképpen rendkívül távol áll városi hétköznapjainktól. Ennek a párhuzamos valóságnak az elmés, gyakran humoros, időnként szarkasztikus, de mindig együttérző megörökítése azért is érdemes a figyelmünkre, mert Bukta Imre mindezt bravúros festőiséggel vonzó esztétikai élménnyé teszi.

Vesszős Balázs (angoltanár, egyetemi tanársegéd, Berettyóújfalu, Nyíregyháza): Félreértés az online kommunikációban. A hétköznapi és szakmai interakció lappangó, elhanyagolt jelensége a félreértések megfelelő kezelése. A félreértés az információs forradalomban olyan kommunikációs akadályként jelentkezik, amely kihat a személyközi kommunikáció minden egyes mozzanatára függetlenül a társalgás helyétől és idejétől. Az előadás az online kommunikációban előforduló félreértéseket vizsgálva arra keresi a választ, hogy a különböző online platformok (Messenger, Instagram, Snapchat, TikTok, Discord, Reddit, BeReal, Twitter, Pinterest, Telegram) milyen hatással vannak a félreértés és a túlértelmezés kialakulására, elkerülésére, esetleg megoldására.

Vikár Míra (egyetemi hallgató, Budapest): „Valósághajlítás” mint énvédelem. Életünk során számos helyzetben élhetünk meg szorongást. Olyan kellemetlen belső állapotot, melyet igyekszünk elkerülni vagy amelytől próbálunk megszabadulni (Carver & Scheier, 2006, p. 230.). Ebben az esetben rendszerint kétféle megoldási módot alkalmazhatunk: vagy megváltoztatjuk a viselkedésünket, vagy módosítjuk ‒ tudattalan ‒ észleletünket (Carver & Scheier, 2006, p. 231.). Ez utóbbi megoldási módot, melyet a pszichológiában „elhárító mechanizmusoknak” nevezünk, tekintem „valósághajlításnak”. Előadásom során kitérek arra, hogy mi a célja az elhárító mechanizmusoknak, és három konkrét elhárító mechanizmuson keresztül mutatom be ezek működését a mindennapokban. Az előadást hétköznapi példákkal és filmrészletekkel illusztrálom.

Zmák Tamás (történelemtanár, Budapest): Valóság és ámítás, ámítás és valóság. Szabadkőművesek alakították az 1918-1919-es forradalmi kormányok oktatáspolitikáját? A kortársak és az utókor körében egyaránt elterjedt nézet, miszerint az 1918-19-es kormányok mögött a szabadkőműves páholyok álltak, mind az őszirózsás forradalom kirobbantása, a Károlyi-kormányzat, mind pedig a Tanácsköztársaság igazgatásának tekintetében. Erre az összetett kérdésre való teljeskörű válaszadás messze meghaladná az előadás kereteit. Ugyanakkor kísérletet teszek bemutatni, hogy személyügyi téren, programpontok tekintetében felfedezhető-e átfedés, esetleges kontinuitás a hazai páholyok és a forradalmi kormányzatok oktatáspolitikája között.

Megosztás:

Facebook
LinkedIn
Email
Print

Kapcsolódó tartalmak

Bon-BOM, 2024. február

A Bon-BOM 2024. februári száma Budapest megalakulásának 151. évfordulóján négy nézőpontból láttatja fővárosunkat. Eltűnt Budapest – újrajátszva (Mózes Gergely Sosemvolt Budapest – MMA-kiállítás (Balázs Géza)

MAGYAR FILMEK KLUBJA 2024

A Bolyai Önképző Műhely 2024-től bekapcsolódik a Nemzeti Filmintézet és a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmklubjába. Valamennyi filmklubot rövid szakmai felvezetés előzi meg, a film után pedig meghívott vendégekkel elemző beszélgetésre kerül sor.