Pannonhalmi nosztalgia? Ide vele!
Olvasátok el Czenthe Anna beszámolóját is.

Többen írnak arról, hogy milyen volt a pannonhalmi kirándulásunk. Én csak egy gondolatot ragadnék meg, ami azóta itt motoszkál a fejemben.

Asztrik apát szerint a mai fiatalok legnagyobb nehézsége, hogy egyre bonyolultabb a világ, túl sok a választék, s ők mindent akarnak. Mert attól félnek, hogy valamiről lemaradnak. De mindent nem lehet.

Szerinte az ember az évek múlásával egyre egyszerűbbnek látja a világot. Hogy ezt pontosan hogy értette, azt hiszem, ötven év múlva fogom megérteni. De talán ennek a bölcsességnek köszönhető a belőle áradó derűs nyugalom.

Különösen érint az a gondolat, hogy az ember úgy tudná a hitét igazán gyakorolni, ha minden történelem és hagyomány által rárakott sallang helyett a lényegre, az eredetire, Jézus tanítására figyelne. A bencés rend nem katolikus szerzetesrend, hiszen mikor létrejött, még nem voltak katolikusok, csak keresztények.

Vasárnap korán reggel felkeltem, hogy az építész barátaim által dicsért kicsi erdei kápolnát megnézzem. Csodálatos hely. Olyan egyszerű a szerkezete, hogy „nem-építész” szemmel is megérthető. Építőkockákból hasonlót raktunk ki kicsi korunkban. Nincs benne fűtés, villany, csak néhány pad és egy oltár középen. Nincs rajta ajtó, ablak, s mégis behallatszódik a madarak csiripelése, beszűrődik a napfény. Igazi szent hely, ami a természetből építkezik, a lehető legegyszerűbb.

Vajon a mai világ embere miért vágyik az egyszerűségre? A barokk kor díszes templomaihoz képest mennyire más ez a kicsike, egyszerű kápolna. Megfordult a világ: régen az emberek egyszerűbben éltek, a természetben, kis közösségben, nyugodtan, nem küszködtek időhiánnyal, s nem vágytak el messzi tájakra. A szakrális teret a monumentális, boltívekkel, képekkel, arannyal, üveggel díszített templomok jelentették. Ma túlzsúfoltak a hétköznapjaink, a bőség mohó zavara és a választás felelőssége terhel, ha valami csillogó, hivalkodó, már szinte közömbösen megyünk el mellette. Megszoktuk, hiszen mindenhol ott van. Számunkra az egyszerű, átlátható tér lehet igazán a megnyugvás, a befelé figyelés helye, Isten háza.

Hálás vagyok, hogy ott lehettem Pannonhalmán a bolyaisokkal.