Kőhalmi tanár úr javasolt egy témát a táborra: Menni vagy maradni. Én úgy látom, a téma egyszerűsödött: Menni. No ne búsuljatok, én maradok. Majd, mint utolsó, leoltom a villanyt…

Balázs Géza

Menni vagy maradni? Számomra ez nem kérdés, maradni. A magyar tájnál nincsen szebb, a mátrai bércek, a bükki fennsíkok, a hortobágyi szikes puszta ezerszer szebb, mint a tenger vagy az Alpok csúcsai. Külföldön járva mindig azt érzem, hogy szép, szép, de idegen, távol van tőlem, otthontalan vagyok. Itthon viszont azt, hogy visszamosolyog a táj, befogad, szinte már-már ismerem is, otthon vagyok.

Minden elismerésem azoké, akik hagyják, hogy győzzön az eszük, és kimennek, majd képesek a szívükre hallgatva visszajönni. Ezt nagy dolognak tartom. Mindenesetre én biztosan maradok, ameddig találok legalább egy embert, akivel tudok magyar bor mellett, a magyar tájról és magyar irodalmi alkotásokról beszélgetni, mindezt magyarul. Ha nem lesz ilyen ember, akkor elgondolkodok a váltáson. 🙂

Filep Tamás

Fiatalként, a Kádár-rendszerbe zárt szabad lélek nekirugaszkodásával egyszer elhatároztam, hogy nem térek vissza Párizsból. Aztán egy megrázó élméy mégis visszafordított, így a disszidálási szándék csak gondolatbűn maradt. Azóta is hálás vagyok a sorsnak, hogy akkor visszafordított. Mostani madridi munkálkodásom azért ad sok örömet, mert tudom, hogy az otthoniakért végzem. Igen, fiatalként a reménytelenség a legsúlyosabb gond, amit a távozás valamennyire segít megoldani, de a hazához, a közösséghez kötődés elhagyása jóvátehetetlenül kivesz valamit az emberből, amit az élet egyéb sikerei csak részben tudnak pótolni. Persze egyre több olyan fiatal van, aki családjából (ha van) nem ezzel a lelki útravalóval lép ki, akit a táj, a szerethető közösség nem láncol ide. Megértem őket. Ma Magyarországon kellene lennie e helynek a világon, ahol a magyarok a legfontosabbak, ahol a mi elképzeléseink szerint alakulhatna az élet. Ezért ezt a feladatot érdemes vállalni. Ha a maradás valóban az életet kockáztatja, akkor menni kell. Sokszor volt így a történelemben. Ha azonban csak nehezebb feladatot jelent, akkor talán érdemes vállani a kihívást. Aki úgy megy el, hogy tanuljon, gyarapodjon és vissza akar jönnni, az gyakran vissza is jön. Aki úgy megy, hogy meg akar szabadulni mindattól, amit ez a világ jelent, az csak nagyon ritkán, és gyakran akkor sem a maga akaratából… Azt hiszem a mostani helyzet nagyon indokolja, hogy a BOM jó alaposan körbejárja ezt a témát.

Benyhe István