„
„Aztán mivégre az egész teremtés?”
Olvasmány: Madách Imre: Az ember tragédiája
Film: Jancsó Miklós: Szegénylegények
Téma: A (körkörös) történelem és tanulságai. Az emberiség története, eszméi, tézis-antitézis – és szintézis?
Tudjuk, hogy sokan legyintenek: ezt már olvastuk, kötelező a középiskolában. Miért kellene ezt ismét elolvasni, akkor is untuk… Nos, talán éppen ezért. Ha pedig valakinek tetszett, akkor meg azért. Madách Tragédiája olyan jelentős világirodalmi mű, amelyet akárhányszor el lehet olvasni, és mindig fog újta mondani. Számos gondolata csak az idővel érthető meg, egy 17 éves számára egészen mást mond, mint a 20 vagy 25 éves számára. Azt is mondhatjuk, aki csak egyszer olvasta a Tragédiát, gyakorlatilag nem is ismeri… Hihetetlen, hogy ezt egy elzárt nógrádi faluban, Csesztvén írta egy addig szinte ismeretlen ember. Nem is hitt benne, s ha nem Arany Jánoshoz küldi, talán ma nem is ismerné senki. Még valami. A Tragédia tanulmányozása nem egyszerűen műveltség-gyarapítás, műveltség-élmény. A Tragédia az életünkről, a történelemről, a világról való gondolkodás. Lehet nélküle érni, de ahogy mondani szokták: nem érdemes.
Balázs Géza
Szempontok az újraolvasáshoz, az elmélyüléshez, a megbeszéléshe (Szűcs Gábor segítségével):
- Madách, Csesztve, Tragédia, Arany
- Típus és műfaj: világdráma, lírai-filozófiai dráma, metafizikus tragédia, emberiségköltemény, drámai költemény, tudatdráma, könyvdráma, kétszintes [más megközelítésben háromszintes] dráma;
- Bibliai alap és az attól való eltérés
- Térszerkezet: keretszínek, álomszínek
- Időszerkezet:
- A fő alakok (Ádám, Éva, Lucifer, Úr) mint összetett eszmék és ideológiák képviselői
- A Madáchot ért filozófiai és logikai (vagy egyéb) hatások (pl. Timón ismeretelmélete, Kant etikája, Hegel dialektikája, a pozitivizmus és a liberalizmus, a mechanikus materializmus és az utópista szocialisták [főleg Fourier], deizmus, entrópia, frenológia, Rousseau, Feuerbach, Büchner stb.)
- Korábbi szerzők és művek hatása (Biblia, Tacitus: Angricola, Milton: Az elveszett Paradicsom, Tasso: Megszabadított Jeruzsálem, Goethe: Faust; Byron: Káin stb.)
- Az eredeti szöveg és Arany átirata (egy helyen meglehetősen nagy eltérés van)
- színházi és filmes (vagy animációs) adaptációk újraértelmezései (az első bemutató [Paulay Ede], az 1956-os bemutató, a Szinetár-féle film és a Jankovics-féle animáció, a Markó Iván-féle feldolgozás, a belőle készült opera, Jeles András Angyali üdvözlete, amelyben gyerekek játsszák a szerepeket, Alföldi Róbert feldolgozása stb.)
- A londoni szín és a Híd-avatás (Arany)
- A Faust és a Tragédia (Mefisztó és Lucifer): a csillapíthatatlan tudásvágy és az áldozat – ez szerteágazó irodalmi kapcsolódást tesz lehetővé: a középkori legenda, Christopher Marlowe: Doctor Faustus, Lessing: Faust drámatöredéke, Goethe műve, Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, Bulgakov: A Mester és Margarita, Thomas Mann: Doktor Faustus, filmek: Murnau, Bergman és Szabó István művei — akkor már Klaus Mann Mefisztója is.
”
