A bolyaisok Kövesdy Zsuzsa tanárnő jóvoltából lábuk alá vehették a Velencei-tó környékét (egész pontosan Gárdony–Dinnyés csodás vidékét), hogy meglessék, hogyan élnek a helyi madarak. Mindehhez egy szakavatott vezetőt is kaptunk, a nap pedig ezer wattos mosollyal sütött, így aztán minden adott volt egy kellemes programhoz.

Városlakóként mindig jól esik kicsit kimozdulni, és több zöldet látni, mint aszfaltot. Nem volt ez másképp május 30-án sem, amikor Dinnyés felé vettük az irányt, hogy egy lelkes madárszakival meglessük a vadszárnyasokat. Láttunk háromnapos (és sajnos sérült) gólyafiókát, porban fürdő kis barna jószágot (nem, sajnos nem jegyeztem meg a nevét, de barna volt és pici és törött szárnyű és örökbefogadott), vízben álló kanalas gémet, széki gólyát, kedvesen ugráló nyulakat, rókanyomokat, fényképezőgép előtt lelkesen pózoló lovakat – egyszóval mindent, amit két óra alatt természetben csak lehet. Miután így feltöltődtünk a természettel, úgy döntöttünk, Dinnyésből még nem elég, és megnéztük a helyi látványosságot, a Várparkot is. A Várpark neve kicsit többet ígér, mint amennyit a hely maga ad, de azért érdekes volt a sok derékig érő vármakett, ahogy a középkori játékok is (amikhez nagyrészt ügyetlenek voltunk, de legalább nevettünk egy jót). Megdöbbentő, hogy mennyire le tudja foglalni a csapatot egy kis célba (nem) dobás vagy penge nélküli nyilakkal való íjászkodás. Nem véletlen, hogy a borzalmas korai kelés ellenére mindenki jól érezte magát, és vidáman vigyorogva ment haza (kivéve azokat, akik elaludtak a vonaton).

További fotók a BOM facebook-oldalán láthatók.