A két párduc
Luchino Visconti (1906–1976) A párduc (1963) című filmje és Giuseppe Tomasi di Lampedusa A párduc (1958) című regénye.
Visconti észak-olasz arisztokrata családból származik, a család neve a vicomte főnemesi címre megy vissza. Tomasi di Lampedusa szicíliai herceg (+1957), aki halálos betegen írta meg egyetlen jelentős művét, amely halála után lett egyszerre híres. Mindketten arisztokrata származásúak, s az olasz egység létrejöttének centenáriumán fordultak ehhez a témához. Mindkettejükben munkált a hagyományhoz való visszatérés, a tartósság és a stabilitás vágya egy instabil világban. A film ezzel a mondattal indul: „A dolgoknak meg kell változniuk, hogy ugyanazok maradjanak.”, s ezt később Tancredi így ismétli: „Hogy minden a régiben maradhasson, valaminek meg kell változnia”. A film tömörít, az 5. és 7-8. részt nem dolgozza fel. Egyébként nagyon hitelesen követi a regénybeli eseményeket. Visconti erőteljesebben ábrázol, több benne a szatirikus elem. – Salina herceg: „Én egy szerencsétlen nemzedékhez tartozom, mely a régi és az új idők mezsgyéjén egyik lábával abban, a másikkal ebben áll, s mind a kettőben rosszul érzi magát.” (215) Búcsú az arisztokráciától, egy új osztály felemelkedése, párducok után hiénák: „Mindennek nem volna szabad így maradnia; és mégis örökké így lesz; természetesen emberi értelemben örökké, vagyis egy-két századon át… Aztán majd megváltozik, de rosszabb lesz. Mi voltunk a párducok, az oroszlánok; s akik a helyünkre lépnek, azok a sakálok és hiénák lesznek…” (221), Ha „ez az osztály is letűnne a színről, azonnal kialakulna egy hozzá hasonló másik, ugyanazokkal az értékekkel és ugyanazokkal a hibákkal…” (221) Minden társadalmi réteg finomodik, majd dekadenciában fölszámolja önmagát. Máshol véresen számoltak le ezzel az osztállyal. „Életének záró mérlegét készítette, ki akarta szemelgetni a passzívák mérhetetlen hamutengeréből a boldog pillanatok aranyszemcséit.” (195) Álomkönyvem margójára: „Minden szicíliai életmegnyilvánulás át van itatva álommal…” (212) (Visconti: A párduc, 1963; Lampedusa: A párduc, 1958)
Balázs Géza
