A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.
Ezen a héten Blankó Miklós válaszait olvashatjátok.
A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.
Ezen a héten Blankó Miklós válaszait olvashatjátok.
1. Hogy definiálnád magad egy idegennek?
Sosem tettem ilyet. Amikor be kell mutatkozni egy szemináriumi foglalkozáson, feszélyezettnek érzem magamat. Úgy vagyok vele, hogy aki számára érdekes vagyok, úgyis megismer anélkül, hogy a saját életrajzi adataim egyre növő sorát ismertetném. Sokak számára amúgy sem vagyok idegen, hiszen innen-onnan hallott már rólam, elég sok fórumon jelen vagyok. Abban – a számomra kissé kényelmetlen – helyzetben vagyok, hogy engem többen ismernek, mint akiket én. Sokszor köszönnek rám a folyosón vagy az utcán olyanok, akiket én nem ismerek. Ezt még szoknom kell, de törekszem arra, hogy ezeket az ismeretségeket minél inkább kölcsönössé tegyem.
2. Milyen szerepet töltesz be a társadalomban?
Egészen kiskorom óta éreztem, hogy valamiképpen szeretnék hatni az emberekre. Talán éppen ezért jelentkeztem az ELTE BTK magyar–történelem tanárszakára. Azt, hogy milyen szerepet töltök be a társadalomban, nem nekem kell megítélni. A minap a buszon ültem, amikor hívtak telefonon, és felvettem, pár mondatot beszéltem az illetővel. Mikor leraktam, a mellettem ülő idős hölgy megszólított, hogy szokott hallani a Kossuth rádió nyelvi műsorában, és nagyon érdekes témákkal foglalkozunk. Ilyenkor az ember meglepődik, hogy megismerik a hangját, kikre gyakorol hatást, és az egyirányú kommunikáció végre kétirányúvá válik. Azt gondolom, hogy az ELTE Online főszerkesztőjeként, azaz a hallgatói érdekképviselet tisztségviselőjeként nap mint nap a hallgatói ügyekért, a hallgatók tájékoztatásáért, műveléséért és szórakoztatásáért teszek a csapatommal. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda irodavezetése pedig igazi szívügy. Azt hiszem, itt valódi társadalmi szolgálatról van szó, hacsak a nyelvi tanácsadásra, a rengeteg kötetünkre vagy rendezvényeink sorára gondolok. A nyelv nemzeti ügy, ami még a történelemnél és a kulturális örökségnél is erősebben köti össze a magyarságot.
3. Hol képzeled el magad tíz év múlva?
Hálás vagyok a sorsnak, hogy az egyetemi éveim alatt (de talán már gimnáziumban is) olyan feladatokat kaptam, amelyek nekem valók voltak: kellő kihívást tartalmaztak, de testhez állónak bizonyultak. Nem szoktam pontos jövőképet megfogalmazni. Ha öt éve megkérdeznek, hogy 2019-ben mi lesz velem, biztosan sokkal csekélyebb és nagyon más irányú álmokat mondtam volna. Boldog vagyok, hogy egészen másképpen alakult. Egyet tudok: folytatom, és majd meglátjuk, tíz év múlva milyen feladatokat tartogat számomra az élet. Az biztos, hogy azért valami hasonlót fogok csinálni, mint most.
4. Ha csak egy filmet nézhetnél meg a hátralévő életedben, mi lenne az?
Az, hogy mit választanék, naponta változik – attól függ, milyen hangulatom van. Az biztos, hogy szomorú lennék, ha csak egy film lenne az életemben. Ma a Mephistót választanám, de holnap lehet, hogy mást mondanék. Az viszont biztos, hogy az amerikai populáris filmekkel nem igazán tudok mit kezdeni. A film (és persze minden művészet) számomra akkor jó, ha van mélysége, ha valóban mond valamit. Felszínes dolgokra nem szívesen pazarolok el másfél órát az életemből. A filmnél sokkal jobban szeretem a színházat, mert az ott, abban a percben születik, és nézőként én is részese vagyok.
5. Mit üzennél annak, aki szeretne jelentkezni a Műhelybe?
Inkább azt mondanám el, nekem mit jelent a BOM. Amikor másodéves koromban BOM-os lettem, azt éreztem, hogy végre kinyílt a világ. Sosem szerettem a bezárkózott, szakbarbár embereket. Sajnos egyre több ilyen „értelmiségi” van, aki valamilyen szakon megszerzi a diplomáját, és sem a családjában, sem fiatal éveiben nem képes egy általános tájékozottságot (vagy annak még az igényét sem) magára szedni. Nos, a BOM-ba pont olyanok járnak, akik a saját szakterületük zárt világából szeretnének kilépni azért, hogy nyitottabbá váljanak, hogy megismerjenek olyan dolgokat, amelyekkel korábban nem találkoztak. Számomra mindig megdöbbentő, hogy egy természettudós, egy mérnök, egy pszichológus vagy egy művész hogyan látja ugyanazt a problémát – akár a megnézett film, akár a tárgyalt regény kapcsán. Jó látni bölcsészként, hogy a szemléletmód, az érdeklődés és persze a személyiség milyen erős mértékben és milyen sokféleképpen befolyásolja a befogadást.
+1 Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkáim három fő eleme: a szervezés, a tanulás-írás-olvasás és az előadás engem szórakoztat, örömmel végzem. Az ELTE bölcsészkara is fontos pont az életemben, sok remek tanárom volt, kevés olyan oktatóval találkoztam, aki ne gyakorolt volna rám valamilyen hatást. Amikor éppen nem a munka és az egyetem körül forog az agyam, akkor általában vagy a konyhában vagyok, vagy az úszómedencében, vagy valamelyik barátommal egy kávézóban.
