A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.
Ezen a héten Horváth Eve válaszait olvashatjátok.
A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.
Ezen a héten Horváth Eve válaszait olvashatjátok.
1. Hogy definiálnád magad egy idegennek?
Jellemezhetetlen, vagyis komplexitásra törő, dinamikájában megragadható költő-személyiségként, akinek az irodalom az élettársa, vagyis kívülről nézve elég unalmas, magának való partner. Ilyenkor hozza létre képileg és nyelvileg azokat a világokat, amelyeket majd írásba foglal. Ugyanakkor szenvedélyes társaság, hogyha éppen kifelé fordul, és élményeket, gondolatokat gyűjt és cserél. Ami mégis jellemez, talán egyfajta nonszensz, abszurd humor és természetes derű, amivel szemlélem (vagy megbotránkoztatom) a világot, illetve amivel lakhatóvá teszem azt magam és a környezetem számára. És hogy ezt az alapállást nem adom fel. S úgy általában az elveimet sem vetem el. És hogy a fő elv a szeretet, ami az irodalomszeretetnél kezdődik, és onnan sugárzik mindenre. Az irodalomszeretet pedig maga az igazság szeretete. Az igazság szeretete meg Isten keresése. Isten keresése a legfőbb Jóé, amiben hiszek, ami mellett kész vagyok bármikor kiállni.
2. Mi határozza meg a mindennapjaidat?
Általában korán reggel kelek, nappal vagyok elememben, átnézem az e-mailjeimet, és azután szabadúszom. Ami azt jelenti, hogy általában otthon vagyok, írni kezdek, vagy éppen csak átgondolom valamelyik témám, ami foglalkoztat, hogyan érdemes nyelvileg megközelíteni, ötleteket gyűjtök, jegyzetelek. Késő délután jógázom, majd nekiülök az írásnak, vagy új műnek, vagy pedig régebbi versekkel, kötetanyag szerkesztésével, publikációra küldendő szövegekkel foglalkozom. Ha egyik sem, akkor általában egy-egy szellemi útvonalat követek, most például a Fausttal foglalkoztam, ami az alapmű elolvasásán kívül a goethei életművel, naplójával, a Faust-monda további feldolgozásaival (Bulgakov: A Mester és Margarita, Thomas Mann: Doktor Faustus) alakít ki egy olvasmányhálózatot, de egészen tágan értelmezve az ördög- és pokolábrázolások, túlvilágképek (Dante, Biblia), valamint a halálerotika, betegségesztétika az irodalomban (Szerb Antal: Utas és holdvilág, Thomas Mann: Varázshegy, Szentkuthy Miklós: Széljegyzetek Casanovához, Vas István: Etruszk szarkofág, Proust: Az eltűnt idő nyomában stb.) azok a motívumok, amelyek között összefüggéseket keresek. Tulajdonképpen anyaggyűjtés ez a következő (kéziratban már kész) verskötetemhez, illetve egy befejezésre váró összehasonlító tanulmányhoz. De természetesen hétvégente tartok egy folyóirat-napot print és online, ilyenkor a kortárs irodalomra koncentrálok, megvásárolok néhány könyvet is, például nagyon lassan és beosztva olvasom Térey János utolsó kötetét. A következő olvasmányhálót az orosz irodalom köré szándékozom kivetni, kiemelten foglalkozva Gogol és Dosztojevszkij írásművészetével. Mindemellett a társművészetekből is igyekszem sokat meríteni (film, zene, tánc, kép).
3. A gyerekkori éned büszke lenne most rád?
Erre határozott igennel válaszolhatok, ugyanis volt szerencsém találkozni vele az elmúlt időszakban, amit úgy lehet elképzelni, hogy egyszer csak megláttam saját magam 6-8 éves kiadását, amint felnéz rám, amint összhangba kerülünk, megfogja a kezem, rám bízza magát. Felemelő érzés volt, meg is írtam egy versben. Valójában benne fedeztem fel újra az igazi természetemet, azt, ami a lénye(ge)m fenntartásához mindenképpen szükséges: a minőségi egyedüllét és inspirálódás, a játék, a kreativitás totális kiterjesztése a főzéstől egy életprobléma megoldásáig, egy olyan szabad állapot, ami mentálisan is teret ad minderre. Sikerült rengeteg fölösleges és akadályozó, azelőtt (tévesen) szükségletnek vélt külsőséget és problémakört magam mögött hagyni, és csak azzal foglalkozni, amire a tehetségem kötelez.
4. Ha csak egy filmet nézhetnél meg a hátralévő életedben, mi lenne az?
A Sztalker.
5. Mit üzennél annak, aki szeretne jelentkezni a Műhelybe?
A Bolyait ajánlom mindenkinek, aki érzi magában azt az olthatatlan vágyat, hogy gondolatait hasonlóan motivált és inspiráló társakkal, tanárokkal oszthassa meg. Ezen kívül szeretne egy olyan hálózat tagja lenni, ahol mindenki a saját szakterületéről tud segítséget nyújtani a csoportnak. Az ebédlőasztalnál például bármelyik foglalkozáson előkerülhet a sebészkés és a kriptovaluta is, de egy állítás igazságértékét már matematikai képlettel is megpróbáltuk leírni. Ami a legjobb, hogy havonta garantált a film-, olvasmány-, zene- és vitaélmény, évente 2-3-szor pedig tematikus előadások köré szervezett hétvégi kiránduláson veszünk részt.
Egyszóval: klassz, mert komplex, de csak akkor fejti ki a hatását, ha magunk is beletesszük az agyunkat. Elmondhatom, hogy duplán megtérül ez a szellemi munka.
+1 Mit szeretnél, milyen kérdést tegyenek fel neked?
Ez most blöff? 🙂
