A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.

Ezen a héten Egri Dorottya válaszait olvashatjátok. 

A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.

Ezen a héten Egri Dorottya válaszait olvashatjátok. 

1. Mi határozza meg a mindennapjaidat?

Most éppen a berlini tömegközlekedés, mivel a jelenlegi szemesztert a Humboldt Egyetemen töltöm. Azt határozottan állíthatom, hogy a német precizitásról szóló legenda egy jóindulatú hazugság.

Egyébként csak igyekszem minél többször érintkezni anyanyelvi beszélőkkel, minél többet meríteni a németországi irodalmi közegből és minél jobban megismerni ezt a várost. Most épp az a célom, hogy felfedezzem a német kortárs irodalmat; és minden hétvégén elnézek egy-egy olyan kerületbe, ahol eddig nem jártam. Mindeközben pedig elkezdtem németül prózát írni, ami nagyon izgalmas kihívás.

2. Mi volt a legutóbbi meghatározó olvasmányélményed?

A Régi mesterek Thomas Bernhardtól, amit pár hete olvastam. Már a találkozásunk is sikerélmény volt számomra, mert sokkal könnyebb volt eredetiben végigolvasni, mint azt vártam. Emellett pedig nagyon sajátos szemszögből érint szinte minden kényes témát, amit fontosnak tartok: megemlíti a vékony határt a kritikus szemlélet és a megkeseredett morgás, az értelmiségi lét és a sznobizmus között; feldobja azt a kérdést, hogy mégis hogyan érdemes a művészethez nyúlni; ironikusan nyersen mutat be egy sajátos szerelmi-magánéleti szálat; beszél önzésről és odaadásról; államról és oktatásról. Igazi „ez nekem íródott” élmény.

3. Hol képzeled el magad tíz év múlva?

Egy középiskola tanárijában, ahogy fél kézzel kávét iszom, a másikkal Toldi-elemzéseket javítok. Még elég fiatal és naiv vagyok hozzá, hogy nagy ambícióim legyenek a tanári pályán: szeretnék osztálykirándulást szervezni, József Attilát tanítani Hobo-feldolgozásokkal, a német múlt idejű feltételes módot bemutatni netes mémekkel, szociálisan érzékeny fiatalokat nevelni a gyerekekből tízóraiszünetben, irányított vitát tartani a modern nemi szerepekről retorikaórán, lejátszani a videót, amelyen David Hasselhoff egy minősíthetetlen zongoramintás sálban üvölti a leomló berlini falnál, hogy „I’ve been looking for freedom”. Számomra nem létezik kreatívabb munka, mint a tanároké.

4. Miért jelentkeztél a Bolyaiba?

Mert Tiborcz Dani azt állította, hogy jó arcok vagytok. Aztán maradtam, mert igaza volt.

5. Mesélj el egy élményt, ami meghatározó volt a bolyais éveid alatt?

Nem tudok egyetlen élményt kiragadni. Számomra a Bolyai azt jelenti, amikor egy találkozón különösen megindul a beszélgetés, és hallhatom, hogy egy könyvből vagy filmből mennyire mást és másképp ért egy reménybeli irodalomtudós, egy elsőéves orvostanhallgató, egy gyakorló gazdasági szakember vagy egy elborult informatikus. Nekem többnyire mindegy, hogy egyetértünk-e egy-egy vitás kérdésben: azt élvezem, hogy ők sokszor olyasvalamire mutatnak rá, amire addig nem is gondoltam, amit észre sem vettem.

+1 Tegyél fel egy kérdést a következő portréalanynak!

Melyik volt eddig a kedvenc film-könyv párosításod a bolyais tematikából?