Csonka Zsófi beszámolójából megtudhatjátok, hogyan zajlott a Színházak Éjszakája egy kisebb csapat bolyais számára, és milyen sajátos Odüsszeia-feldolgozással hangolódtak az októberi foglalkozásra.
Miért is ne férne bele egy estébe három-négy színházi program? Nem csak mi gondoltuk így egy kisebb csapattal, de a városban még rengetegen. Szombaton hatkor indult a program, mert mindenkinek volt aznapra valami elfoglaltsága, de egy közös estére kaphatóak voltunk. Első feladatunk a karszalag beszerzése volt, mert anélkül bizony, a lelkes embert sem engedik be sehova. A Bárkához indultunk szalagért, és kaptunk is citromsárgából a diákok és narancssárgából a felnőttek. Jó színválasztás, csak a ragasztó része volt nagyon erős!
Nem titkolt célunk volt egy bizonyos darabot megnézni, ha már BOM csapatként indultunk, legyen benne valami bomos is, tehát arra vártunk, hogy lehessen helyet foglalni az év legviccesebb darabjára (persze ez csak utólag derült ki), de azért a cím már sejtetett valamit: Odüsszeusz szemeteslapáton. Úgy gondolom aki látta, nem tudja elfelejteni, ahogy a dugóhúzó Odüsszeusz beletekeredik a kelkáposztába, megfürdik a habos fürdőben és utasítja színes papírba csomagolt bon-bon katonáit. Eddig csak egyszer volt szerencsém tárgyszínházi előadást látni, de ebben a darabban minden tárgy jó helyen volt, jó időben. Egy átlagos konyha teljes eszközkészletét felvonultatta, kiegészítve más háztartási kellékekkel, szerintem fantasztikusan ötletes formában. Szóval itt a reklám helye, aki egy-két évet szeretne fiatalodni nevetés által, az nézze meg a darabot! Bár nem kap sorszámot, azzal az érdekes feladattal, hogy az idegen látogató tömegben találja meg a két széktársát, és álljanak sorba, de ez nem sokat vesz el majd az élvezeti faktorból.
Na, de ugorjunk a következő helyszínre, a Katonába, mert ott más típusú előadás várt minket. Színészek, de nem színészkedve, kényelmesen ülve, állva a színpadon, ki kanapén, ki fonott széken, de mind jókedvűen. Hát ők bizony népdalestre gyűltek össze. Felváltva adtak elő különböző dalokat, nótákat, kísérve egy háromfős minizenekarral, vagy tejesbödön hanggal és csattogó cipőtalppal. Látszott, hogy élvezik, és mi is élveztük. Mert volt aki tudott énekelni, és volt, aki nem, de szeretett! A hetedik dal után elhagytuk a termet, hátrahagyva egy csapattagot, mert egy Hamlet vizsgaelőadásra siettünk át a Színház- és Filmművészeti Egyetem épületébe. Azám! De hiába siettünk, mert fél órás füsttel teli várakozás után kiderült, hogy ide nem jutunk be. Név szerint szólították a regisztrált vendégeket, és szívesen változtam volna át Horváth Tihamér és kedves neje alakjába, nem sikerült megtennem. Így keveredtünk ismét a Gellért-hegyre, ahol újdonsült csapattagjainkat avattunk be az öntött gumival és trambulinnal dúsított játszótér esti szépségeibe. Altatóra nem volt szükségünk aznap sem!
Kép forrása: http://barka.hu/hu/eladasok/felntt-eladasok/328.html
