„Május elsején összeverődött egy kis csapat, félig tősgyökeres bolyaisokból félig pedig lelkes érdeklődőkből. Célunk az volt, hogy a leendő tagok belelássanak, milyen közösségi élet jellemzi a Bolyait, és találkozzanak szemtől szemben több évet „túlélt” diákokkal.”
Csonka Zsófi számol be arról, hogyan sikerült az általa kezdeményezett és vezetett kirándulás.
Május elsején összeverődött egy kis csapat, félig tősgyökeres bolyaisokból félig pedig lelkes érdeklődőkből. Célunk az volt, hogy a leendő tagok belelássanak, milyen közösségi élet jellemzi a Bolyait, és találkozzanak szemtől szemben több évet „túlélt” diákokkal. A túra Budakeszi külterületén indult, az erdőgazdaság központjától és tartott a Kakukk-hegyre. Bemutatkozó körre megálltunk a hegy alján, mindenki elmondott magáról két három tudnivalót, és a kíváncsiabbak kérdeztek is a műhely működéséről.
Beszélgetéssel telt az első szakasz tehát, de a csúcs előtt kerültünk egyet, mégpedig a korábbi kőbánya fölé magasodó sziklára, ahonnan csodás kilátás és értékes növényegyedek látszanak. Két emelkedő között olyan különlegességekkel találkoztunk, mint a magyarországi orchideák, a kosborok három képviselőjével és egy nagy kék fadongó csapattal. Hosszú kaptató után megérkeztünk a célterületre, a kakukkfüvekkel teli fennsíkra, ahol piknikezni és pihenni telepedtünk le, társaságunk nem más volt, mint egy csapat sárga lepke, akik ragaszkodóan járkáltak táskáinkon és nadrágjainkon.
A pihenő végén egy erdei egér családot volt szerencsénk megpillantani, később pedig a budakeszi körül elterülő panorámát. Egy magaslatról kinézve egészen Százhalombattáig elláttunk, a gyönyörködést rövidre fogva a szél miatt, tovább indultunk a völgy ismeretlen részei felé. A vadterelő kerítés miatt kis kitérővel átvágtunk egy fiatal cseresznyésen, és a szőlős táblák közötti legnagyobb tisztásra értünk. Míg a csapat újabb pihenőre szánta magát, én kíváncsiságból a közeli magaslesről szétnéztem a tájra. Üde, élő és zöld dombok közt járni fiatalító élmény volt. Rövid balkanyar, egy nyúllal való találkozás után visszaértünk a település határába, ahol már csak a buszt kellett megvárnunk. Jó hangulatú, kedvcsináló és közepesen fárasztó túrát tudhattunk magunk mögött és várjuk a lelkes jelentkezők hadát a felvételin.
További fotók a BOM facebook-oldalán láthatók.
