Bon-BOM, 2017. október
A Bolyai Önképző Műhely legújabb lapszámában többek között a multikulturalizmusról, a moldvai magyarság kultúrájáról és a megújult Örkény Színházról is olvashattok.
Éjszaka színházakkal és bolyaisokkal
Csonka Zsófi beszámolójából megtudhatjátok, hogyan zajlott a Színházak Éjszakája egy kisebb csapat bolyais számára, és milyen sajátos Odüsszeia-feldolgozással hangolódtak az októberi foglalkozásra.
Hét fenyőmacska, három Schwartz, egy Liliomfi
A Bolyai néhány tagja május elején az Örkény Színházban járt, s Liliomfit nézett. Benyomásairól, gondolatairól, magáról az élményről, az „egzisztenciális utóízről” Németh Veronika írt. „Ha valaki pontosan összeszámolná hányszor került ki-, be- és összevágásra Szigligeti Ede leghíresebb – s megjegyzendő, hogy villámgyorsan összetákolt – műve, akkor ez a szám bőven a bolyaisok átlagéletkorának összegén túl […]
Hárman egy ellenében – A Grönholm-módszer
2012. december 2-án a BOM csapata a Szkéné Színház előadásán járt. Gondolatait Pölcz Ádám osztja meg velünk.
Az „univerzális magyar igazság”: A harmadik hullám
Egy amerikai könyv, egy német film és egy magyar darab. Hogy mi a közös bennük? Mindhárom egy megtörtént és „túl sikeres” kísérleten alapszik – talán éppen ezért annyira megrázó, elgondolkodtató és valósághű a Bárka Színházban játszott A harmadik hullám című darab. 1969-ben az Amerikai Egyesült Államok egyik gimnáziumában egyszerűnek látszó, mégis bonyolult kérdéseket tettek fel […]
Blackbird: szerelem, megrontás, kérdőjelek
„Kevés olyan megrázó darabot láttam, mint a BOM-osok egy részével megnézett Blackbird. Valamilyen szinten még mindig nyomaszt, ha rá kell gondolnom, és fel kell dolgoznom, valószínűleg azért, mert egy olyan örökéletű bűnt hoz emberközelbe, amelyre nem tudunk nem bűnként gondolni…” Ti hogy éltétek meg a darabot? Hargitai Ági beszámolója érdekes kérdéseket vet fel a pénteki […]
Iskola a határon… másképp
Érdekes beszámolót olvashatunk Balázs Géza honlapján bolyaisokkal közös élményéről: „Ottlik Géza Iskola a határon-ját nem tudtam elképzelni színpadon. Bár a Bárka hat éve színpadra tűzte, úgy éreztem, hogy inkább csak valami didaktikai célból, kötelező olvasmány, vagy mifene… Mint A Pál utcai fiúk… A regény meglehetősen lélektani, gondolatias, és statikus (négy év az alreáliskolában, ahol alig […]