Dénes Ágota

Valósághajlítás, többletvalóság címmel rendezett főleg fiatal kutatóknak, egyetemistáknak konferenciát, 2023. március 24–25-én a Bolyai Önképző Műhely a Magyar Szemiotikai Társasággal és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságával karöltve. A társadalmi és értelmiségi felelősség körébe sorolható „transzdiszciplináris” konferenciáikra számos szakterületről és helyről érkeznek előadók.  A rendezvény lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők betekintést nyerjenek egymás kutatási területébe, érdeklődési körébe, az adott témáról alkotott elképzelésébe.

Valósághajlítás

A „valósághajlítás” szót 2022 nyarán dobta be a köztudatba Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora arra utalva, hogy a környezeti problémákból adódó civilizációs összeomlás elkerülhetetlen, ha magatartásunkat a „valósághajlítás” jellemzi, azaz nem veszünk tudomást az objektív világról. Más részről a valósághajlítás jellemez minden emberi befogadást. A konferencián pszichológiai, antropológiai, irodalmi, történeti, művészet- és médiaelméleti példákkal jellemezték a valósághajlítást

Balázs Géza egyetemi tanár előadásában az az illúzió és a delúzó fogalmát a valósághajlítás egy-egy lehetséges megjelenési formájaként értelmezte. Az illúzió (érzékcsalódás) olyan pszichológiai jelenség, amelynek során félreértelmezhetjük a valóságból érkező ingereket. A delúzió (téveszme, hamis vélekedés) retorikai fogalom, amely a külső valóságra vonatkozóan pontatlan következtetésekre épít. Balázs Géza az illúzió és delúzió változatos fajtáit a mindennapi életből vett példákkal és fényképekkel szemléltette.

Gál Adél (referens, oktató, Beregszász) Szokásbemutatás vagy okkultizmus című előadásában arra kereste a választ, hogy egy Luca-napi néphagyományokat felelevenítő, kultúraközvetítő foglalkozás szerepének megítélése hogyan és miért módosulhatott az egyház felfogásában.

Hujber Szabolcs (adjunktus, EKKE, Eger) az online újságok, magazinok, hírportálok címadási szokásait ismertette. A szalagcímek jelentőségét már az 1800-as években felismerték. A lapkiadók úgy érhettek el nagyobb példányszámú eladást, ha figyelemfelkeltő mondatokkal rábírták az embereket az olvasásra. Az online médiában is hasonló a célja a hangzatos címeknek. A webes kereskedelmi lappiac a hirdetőkből él, az internetes hirdetők pedig azoknál a lapoknál fognak hirdetni, ahol látják, hogy a termékük a lehető legtöbb emberhez jut el. A clickbait (szenzációhajhász, kattintásvadász) címet az különbözteti meg a figyelemfelkeltő címtől, hogy az előbbi kizárólag a kattintásszám növelésére törekszik. Az utóbbinak is célja a magas olvasószám elérése, de ezen kívül más céljai is vannak: aktuális, közérdekű történetek közlése, tényfeltárás, ismeretterjesztés, szórakoztatás.

Icsa Vivien (tervezőgrafikus, egyetemi hallgató, Budapest) az általa tervezett Téridő című könyvén keresztül mutatta be, hogy a tervezőgrafikán belül milyen vizuális módszerekkel lehet egy adott témát több irányból megközelíteni. A könyvben egyszerre van jelen a tudományos és a spirituális időfogalom magyarázat, ami alapján változik az illusztrációs és tipográfiai világ is.

Juhász Zoltán András (történész, PhD-hallgató, Budapest, Héreg) a magyar társadalom romantikus parasztságképét mint „valósághajlítást” vizsgálta. Bemutatta hogyan formálódott a „magyar paraszt” és a „magyar gazda” fogalma az évszázadok során és mindez hogyan jelent meg a művészet, a média, a politika és a nép nyelvén.

Kovács Kristóf (helyszínelő, kurátor, kiállításrendező, Budapest) szerint a film díszleteivel, jeleneteivel, helyszíneivel képes rekonstruálni egy adott időszakot. Az 1987 és 1999 között forgatott teleregény (Szomszédok) ikonikus főszereplőjének (Szikszay Etus) kerámiái valójában Szilágyi Mária keramikus alkotásai. A film alkotói a képzőművész hagyatékát életszerű elemekkel átszőtt, ugyanakkor egy elképzelt környezetbe, a televízió képernyőjére helyezték át.

Nagy Dániel (szemiotikus, tanár, Budapest) a „fikció” és a „valóság” rendkívül összetett viszonyát, a fikció kulturális-társadalmi funkcióját mutatta be. „Valósághajlítás”-e a fikció? Az egyértelműnek tűnő válasz azonban további problémákat vet fel. A fikció radikálisan elkülönül a valóságtól, koronként, kultúránként, társadalmi rétegenként eltérő értelmezési lehetőséget nyújt.

Skrobák Eszter (pszichológus, PhD-hallgató, Budapest) azt tekintette át, hogy a megtévesztés különböző formái, azok megítélése, és következményei miként jelennek meg jelentős nemzeti operáinkban (Bánk Bán, Hunyadi László, A kékszakállú herceg vára, Háry János stb.). Az operákban bemutatott személy vagy közösség sorsa a belső vívódásainkra, személyközi konfliktusainkra megoldási mintákkal is szolgálhatnak, illetve tanulságot közvetíthetnek.

Rácz Márk (politológus, történész, jogász) az 1945 és 1989 közötti marxizmus-leninizmus oktatásában megjelenő ideológiai valósághajlítást mutatta be. A II. világháború után 1948-ig még demokratikus keretek között folyt az oktatásügy átalakítása. A „fordulat évében”, a hatalom birtokába jutott politikai erők nem tűrték tovább az iskolai nevelés ideológiai, vallási pluralizmusát. Az első szocialista tanterveket a maximalizmus, a kötött tanítási rend, a marxizmus–leninizmus túlméretezett, ugyanakkor alacsony színvonalú oktatása, dogmatizmus jellemezte. A marxizmus–leninizmusnak nevezett ideológiát mint egyfajta „államvallást” kényszerítették rá az emberekre. Az óvodától az egyetemig olyan tanokként sulykolták a fejekbe, amelyek minden kérdésre választ adnak.

Tertsch Dóra (középiskolai tanuló, Budapest) saját festményeivel illusztrált előadásában a valósághajlítás egy sajátos formájával, az álmokkal foglalkozott. A fiatal művész valóságtól elrugaszkodó, szavakkal nehezen kifejezhető álmai a képek által közvetített, egyfajta alternatív valóságot hoznak létre.

Várhelyi Csilla (festőművész, tanár, Pécel) Bukta Imre: „Műveljük kertjeinket!” című kiállításáról osztotta meg gondolatait. A kortárs festőművész a magyar képzőművészet legnagyobb hatású, nemzetközi viszonylatban is ismert alakja. Tárlatával a fővárosban élőknek a „Másik Magyarországot”, a vidéki életet akarta bemutatni. A párhuzamos valóság elmés, humoros, olykor gúnyos megörökítése vonzó esztétikai élményben részesíti a befogadót.

Vesszős Balázs (angoltanár, egyetemi tanársegéd, Berettyóújfalu, Nyíregyháza) az online kommunikációban előforduló félreértést olyan kommunikációs akadályként értelmezte, amely kihat a személyközi kommunikáció minden egyes mozzanatára. Az előadás az online kommunikációban előforduló félreértéseket vizsgálva arra kereste a választ, hogy az online platformok milyen hatással vannak a félreértelmezés kialakulására, elkerülésére és megoldására.

Vikár Míra (egyetemi hallgató, Budapest) a pszichológiai szakirodalomban használatos „elhárító mechanizmusokat” tekintette „valósághajlításnak”. Az énvédő mechanizmusok tudattalan lelki működések. Céljuk megakadályozni az „én”-t negatívan érintő, az önértékelést fenyegető, szorongáshoz, stresszhez vezető felismeréseket. Miközben az énképet jótékonyan védik a hibáival való szembesüléstől, eltorzíthatják a valóság megfelelő érzékelését.

Zmák Tamás (történelemtanár, Budapest) Valóság és ámítás, ámítás és valóság című előadásának kiindulópontja az az általánosan elterjedt nézet, mely szerint az 1918-19-es forradalmi kormányok mögött a szabad kőműves páholyok álltak. Ebből adódik a kérdés: az oktatáspolitikát is a szabadkőművesek alakították? Az előadó elsősorban személyügyi téren és programpontok tekintetiben hívta fel a figyelmet az átfedésekre a hazai páholyok és forradalmi kormányok oktatáspolitikája között.

Öt egyetemi hallgató érkezett a Partiumi Keresztény Egyetem többnyelvűség és multikulturalitás MA hallgatói közül. Balázs Géza professzor nagyváradi médiaszemináriumának hallgatói főleg az álhírgyártást, -terjesztést és -értelmezést járták körül. Pápai Erika példákkal illusztrálta, hogyan lehet a demokratikus „független” egyéniségből a modern technológiák és álhírek következtében „függő”. Balázs Emőke bemutatta, hogyan lehet utánajárni egy csodaszernek hirdetett átverésnek. Badar Ivett a 2002. szeptember 11-i New York-i ikertornyok elleni támadás kapcsán született összeesküvés-elméleteket mutatta be – köztük például egy dél-amerikai regényt, amely húsz évvel korábban megközelítő pontossággal írta le a később bekövetkező eseményeket. Napjaink becsapós álhírgyártását elemezte Oláh Karola (a világ legjobb mesterlövészének esete Ukrajnában) és Pap Nóra (hogyan halt meg Petőfi Sándor). Balázs Géza összefoglalójában kiemelte, hogy az álhírgyártás leginkább üzleti kérdés (célja a minél nagyobb közönség bevonása), ám emellett komoly erkölcsi aggályokat vet fel (elértékteleníti az újságírói szakmát), egyes esetekben bűncselekmény is lehet (időskorúak átverése); és minden szempontból gyengíti, rombolja a társadalmat, mert felszámolja a bizalmat. Az előadások írott változata kötetben is megjelenik – benne a nagyváradi hallgatók írásaival. Öt hallgatónknak szerencsére jutott ideje a Budapesttel való ismerkedésre is.

A konferencia előadásai elérték az ötletadó Filep Tamás által megfogalmazott célt: ugyanaz a problémakör (valósághajlítás, többletvalóság) más-más tudományterület felől megközelítve közös gondolkodásra késztette a résztvevő közösséget.

A transzdiszciplináris konferenciák sorozata 2023. szeptemberében a zamárdi szabadegyetemen, majd pedig 2024 márciusában Budapesten folytatódik: a következő téma „Bábel” lesz.