A májusi találkozóról szóló élménybeszámolójában a bolyais Filep Gábor ír a tudományos könyvekről, filmekről, előadásokról, de leginkább a találkozó esszenciájáról.
Kicsit félve vágtam neki a találkozónak, mivel a természettudomány mint téma eléggé meg szokta osztani a társaságot. Ugyanakkor mégis reménykedtem, hiszen a Bolyai egy olyan közeg, amely tolerálja a különböző emberek eltérő véleményeit, és nem jön felszínre a régóta tartó humán-reál vita (amely általában – tapasztalataim szerint –veszekedésbe és sértődésekbe torkoll). Gyanúm szerencsére beigazolódott, de ezt a beszámolóm alapján is meg lehet állapítani.
A könyveket azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte lehetetlen végigolvasni, hiszen amennyire „rövid” Bolyai János: Appendixe, annyira hosszú a Simonyi Károly által írt A fizika kultúrtörténete című remekmű. A film terén se voltam túl bizakodó, mivel a közel háromórás dokumentumfilm három óra vonatút után elég riasztóan hangzott. Szerencsére érdekes volt, így nem érződött annyira hosszúnak; a Föld történetébe nyerhettünk betekintést egy rendkívül színvonalas dokumentumfilm-sorozat keretében.
A napot az ELTE TTK épületében folytattuk, ahol Juhász András szemléltette a Foucault-inga működését, illetve megtornáztatta egy kicsit a bolyaisok agyát az inga hosszának kiszámításával. Egy rendkívül érdekes élménybeszámolót hallgathattunk meg Simonyi Károlyról, aki többek között az első magyar részecskegyorsítóban kuporgott egy órát a magyar tudományért, továbbá az egyik említett nagysikerű könyv szerzője. A Tanár Úr a könyvből kimásolt néhány ábrát, és kiválasztott pár érdekes dolgot, amiről megosztotta a gondolatait, melyeket igyekeztünk kielemezni. Megállapítottuk, hogy a tudomány a világ megismerését szolgálja, illetve hogy a humán-reál ellentét nem is annyira ellentét: az irodalom és a nyelvészet terén bekövetkező nagymértékű fejlődés közel ugyanakkor jelentkezett, mint a reáltudományokban.
Márialigeti Károly révén betekintést nyerhettünk a mikrobiológia történetébe, illetve az élet egyik csodálatos megnyilvánulásába. Ki gondolta volna, hogy egy milliliter vízben körülbelül 100 000 élőlény található? „Mikrobiológusunk” sem kímélte meg a lelkes bolyaisokat, megpróbálta felmérni tudásunkat, a növények rendszertani kategóriát fejtegettette, az egész a humor megnyilvánulásához vezetett – a növényeknek két fajtája van; a plasztik és a valódi. Ezenkívül a sokaság és a fontosság kérdése, kapcsolata is szóba került. Megtudtuk azt is, hogy a kínaiaknál miért nincs tejtermék, illetve hogy a finnek miért rúgnak be olyan hamar. Ehhez kapcsolódóan szót ejtettünk Ernest Hemingway-ről, aki zseniális író volt, viszont (mondjuk úgy, hogy) nem magától jött az ihlet, „varázsitala” révén elméje szárnyra kelt, „íráskész állapotba” került. Az élettel kapcsolatban megtudtuk, hogy mi teszi lehetővé az egyes fajok különbözőségét; az úgynevezett riboszomális nukleinsav, amelyben mondhatni kódolva van az élet. Az egyes fajok „ujjlenyomatai” ezek.
A kicsit elhúzódó beszélgetés után az ELTE TTK-n tettünk egy rövid sétát, melynek „teraszáról” szemügyre vehettük a környéket. Végül, de nem utolsósorban a gömbaulában egy rögtönzött zenekar koncertjét hallgathattuk meg, amely tökéletes befejezése volt a napnak.
