2021-ben egy nulladik eseménnyel – kicsit Szárszóra is emlékezve: A harmadik út címmel – kezdődött a zamárdi szabadegyetemek sorozata. Azután jöttek sorban a tematikus szabadegyetemek: Valósághajlítás (2022), Bábel (2023), Európa elrablása (2024), A római út (2025). 2026-ban, az 5. szabadegyetemnek lett egy nulladik napja is: a Balatonkeresztúron tartott Hamvas Béla-butikkonferencia. Azért itt, mert a Balatonkeresztúr és Balatonberény közötti szőlőhegyen írta meg Hamvas 1945-ben A bor filozófiáját. A 2026. szeptember 17-én tartott rendezvény résztvevői azután csatlakoztak a zamárdi szabadegyetemhez, amely másnap, szeptember 18-án vette kezdetét hagyományosan a Balaton-parti Hethland hotelben (Zamárdi, Kiss Ernő u. 3.).
A háromnapos szabadegyetem témája: Koppány – koppányság volt. Balázs Géza Berzsenyi-emlékelőadása vezette be rendezvényt. Az előadó ajánlása: Berzsenyi Dániel emlékének: a magyar Horácnak, Somogy Kazinczyjának, a niklai remetének, születésének 250., halálának 190. évfordulójára. A téma pedig már szorosan kapcsolódott a somogyi Koppányhoz. Ugyanis van Berzsenyinek egy félbehagyott drámája, A somogyi Kupa, avagy ahogy Toldy Ferenc kicsit kétértelműen nevezte: Kupa támadása. Berzsenyi az Erdélyi Múzeum című folyóirat 1814. évi drámafelhívására tervezte megírni a somogyi Koppány (vagy ahogy helyben nevezi a nép: Kupa, Kupa vezér) történetét. Erre a pályázatra készült Katona József Bánk bánja is – de nem nyert díjat. Berzsenyi az első magyar belviszályt akarta megragadni – nyilván a 18. század eleji történelmi helyzetre is hangolva. Vannak benne látványos szcenikai elemek, például a mitologikus pogány szobrok (Attila és Herkules bálványai) előtti drámai szertartások, jóslatok. Végülis a dráma ennél a sornál szakad meg:
KUPA Gyermek, gyermek! Tudod-e, hogy a nemzet csak a maga szokásában él?
Berzsenyi Kazinczynak írott levelében így magyarázza meg a dráma félbehagyását: „Későn vettem észre, hogy itt a religióról és országlásról kell szólani, melyekről okosat mondani keserves. Bánom, hogy belekaptam”.
Balázs Géza Berzsenyi aprólékos, komótos, megfontolt munkamódszerével, súlyos balesetével (fél évig ágyban fekvő beteg volt), valamint Kölcsey kritikájának nyomasztó hatásával is magyarázta a dráma félbehagyását. Befejezésül a szabadegyetem mottójának szánt egy Berzsenyi-idézetet:
Rendeltetésünk nem magányos élet
S örök komorság és elmélkedés
Hanem barátság és társalkodás. (Vitkovics Mihályhoz)
Második nap a somogyi Zamárdiban somogyi Kupáról, azaz Koppányról Karaul somogyi táltos személyes ismerője, kutatója, Csáji László Koppány kulturális antropológus beszélt. Valamint a kutatásai során kapcsolatba került többi, köztünk élő látóról, javasról, gyógyítóról, prédikátorról. A „koppányság” kapcsán kiderült: a Kárpát-medence tobzódik a prófétahagyományban. Koppány nembéli Horváth fia János György, az őrző Tokmak Karaul táltos hatása egyszerű üzenetei kapcsán máig kimutatható (Aranykopjások), de további pogány korig visszavezethető szerveződések (Yotengrit, Máté Imre, Fények, Bolyafészek, , valamint népi próféták is vannak (dénes Próféta – tudatosan így írta a nevét) – melyek kapcsán elhangzott a „barkácsolt vallásosság” megjelölés is.
Zamárdi közelében található Szólád település, hozzá tartozik a már csak néhány lakos és üdülő által lakott Nezdepuszta. A település fölötti dombon található a Koppány-emlékpark. Szombat délután ide látogattak el a szabadegyetem résztvevői. Baksafalvi Soós László – a Szkíta Golgota (2005) szerzőjének ötlete nyomán itt valósult meg az ősi magyar vallás emlékhelye; jelképes stációi alapján: golgotája. Az emlékpark szobrai: Hunor és Magor, Attila hun király, Csaba királyfi székelykapuja, Baján kagán kőszobor, Karaul magyar táltos, Koppány, Babba Mária, Veronika harangláb, Szent László kiskápolna, Mónika-kilátó (utóbbi Baksafalvi Soós Lajos felesége, Csuka Mónika énekesnőről kapta a nevét). A hangulatos Szent László kiskápolnát 2019. május 25-én avatták fel. Itt, a Dél-Balaton legszebb panorámájában gyönyörködve pihentek meg a szabadegyetem résztvevői.
Ezután a szóládi Faluházban – a szüreti felvonulás szünetében – Kenyér Zoltán polgármester mutatta be a falut, megemlítve, hogy a szóládi tájszólás sok tekintetben emlékeztet a székely nyelvjárásra. Szakály Sándor történész szülőfaluja, Törökkoppány török hagyományai (törökhagyásai) kapcsán kiemelte, hogy a történelemben a tényeknek is van jelentőségük, nem csak a narratíváknak; utalva a Moháccsal kapcsolatos aktuális történészi értékelésekre is: „Nehogy az legyen a vége, hogy Mohácsnál a magyarok győztek”. A második napot Básti Andrea és Udvari Péter színművészek Borzsongás című irodalmi borkóstolója zárta.
A szabadegyetemen többször előkerült a „két pogány közt” fordulat (talán R. Várkonyi Ágnestől), mely eredetileg a török és Habsburg (német) közé szorult magyarságra utalt, de alkalmazható más korszakokra, így a második világháború során két hatalom közé szorult magyarságra is. A találó szólás azt a kilátástalan és őrlő küzdelmet sűríti magába, amikor a fennmaradás érdekében két rossz közül kellett választani, hol az egyik, hol a másik nagyhatalommal kellett szövetségre lépni. A harmadik napi előadások Koppány kapcsán a történelem szülte kényszerű választásokról szóltak. Polyák Emília régész a pannóniai ellencsászárokat mutatta be: volt köztük vonakodó trónbitorló, társuralkodó. Gózon Ákos, az Élet és Tudomány, valamint a Természet Világa főszerkesztője a veszprémi Koppány-hagyományt mutatta be. Állítólag István és Koppány csatája is Veszprém határában volt, de a környéken számos monda él Koppánnyal kapcsolatban – de a „koppányság” kapcsolatba hozható az 1956-os veszprémi mártír Brusznyai Árpád kivégzésével, vagy éppen egy rockopera veszprémi bemutatójával, amelyben elhangzik: „Bizánc jelét magamra vettem…” Paár Ádám történész a pogány—keresztény összetűzések, eretnekmozgalmak példáit sorolta fel; melyeknek narratíváit különösen a romantika hozta divatba, nálunk nagyon, de másoknál is, gondoljunk csak Vidukindra (Witterkindre) a német mitológiában. Az István, a király című rockopera gyökereinek kutatása kapcsán szóba került a turanizmus, de még az orosházi Virrasztó Koppány is. Bartal Csaba történész (Múlt-kor) is a Koppány – Szent István vonalat vitte végig a magyar történelmen. Tarcsay Csaba (iskolai főtanácsos, Grác) a Szent Ulrich-kápolna rejtélyes, pogány kort is idéző történetét ismertette.
A szabadegyetem estéin a témához kapcsolódó film és filmvita a program. Első este Bán Frigyes: Felmegyek a miniszterhez című filmjét vetítették. Koppány és István történetének egyik fő értelmezési kerete a hagyomány és a modernitás küzdelme. E dichotómia megjelenhet egyoldalúan és didaktikusan, a (nyugati) civilizációnak a (keleti) barbárság fölötti diadalaként, avagy a romlatlan, bennszülött ősiségnek a korrupt, idegen uralommal szembeni hiábavaló ellenállásaként, illetve megjelenhet komplex és tragikus formában, ahol a maga módján mindkét félnek igaza van, ám a két ellentétes igazság közül az egyiknek szükségszerűen el kell pusztulnia. Bán Frigyes 1962-ben bemutatott Felmegyek a miniszterhez című filmje egy harmadik utat választ – a szövetkezetesítés kapcsán: a szatíráét… Rendes községben (beszélő név!) már mindenki belépett a termelőszövetkezetbe, csak a nyakas Balogh Bódog gazda nem hajlik a jó szóra, pedig a szövetkezet neve: 100%. Hamarosan miniszter érkezik a faluba megdicsérni a szövetkezetet, kiderülhet a turpisság. Ezért a szövetkezet vezetői Bódogot küldik el egy szövetkezeti konferenciára a fővárosba. Bódog a miniszter közelébe férkőzik, sőt hozzászólásra is felkérik, melynek során pompás retorikai kettős beszédet mond: „Vasvellával nem lehet szívát aszalni!”. Hazatérve viszont megvilágosodik, és már szövetkezeti tag akar lenni (ez pedig a történet „vörös farka”, nyilván ezért lehetett bemutatni a filmet).
A szombati filmvitát Csepeli György szociálpszichológus vezette a Tizedes meg a többiek című film kapcsán. Az 1965-ben készült film ma is aktuális. A tartós siker egyik titka nyilván a humor, és a színészek nagyszerű játéka. A titok mélyén azonban van valami más is, ami miatt ezt a filmet nemzeti önismeretünk forrásaként tarthatjuk számon. Kollektív szinten a magyarok folyamatosan eltévednek a nemzetközi térben, nem tudnak különbséget tenni barátok és ellenségek között. Ám ugyanazok a magyarok, akik nem tudnak kiigazodni a sorsukra tenyerelő geopolitikai játszmákban, egyéni szinten csodálatosan képesek alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez, s a túlélésben nincs párjuk.
A zamárdi szabadegyetemek végén mindig bemutatják az előző szabadegyetem, majd azt követő hallgatói konferencia anyagából készült kötetet. Most A római út című könyv szerzői (Csepeli György, Tokaji Ildikó, Fényes Gabriella, Gyanó Szilvia, Nagy Mihály, Paár Ádám, Rácz Márk, Zámborszki Szonja) ajánlották tanulmányaikat. Ezzel zárult a nulladik nappal négy naposra bővült 5. zamárdi szabadegyetem, melyen az ország több egyeteme mellett Ausztriából, Szlovákiából és Romániából és természetesen a Balaton mellékéről is érkeztek érdeklődők. Ahogy említették: végre van valami kulturális tartalom ősszel is a Balatonnál. A történelmi tapasztalat azt mondatja velünk: a koppányság örök.
A 6. zamárdi szabadegyetem 2027. szeptember 17—19. között lesz – várhatóan ismét nulladik napi meglepetéssel.
A római út című kötet tartalma:
Előszó: Gózon Ákos: Római útjaink
1148/1229/2206 év történelem, 714 év irodalom: Csepeli György: Minden út Rómából kifele vezet, Balázs Géza: Róma öröksége, Tokaji Ildikó: Minden út Rómába vezet – a római úthálózatról és úttérképekről, Fényes Gabriella: „Legbecsesebb dolog a víz”. Aquincumi vízvezetékek, források, római fürdők és ókori wellness, Nyírő András: Az antik korrupció kisenciklopédiája. Sextus Iulius Frontinus: Róma város vízvezetékei című könyve, Polyák Emília: Túlvilági út a sírköveken. A delfinábrázolások jelentése, Gyanó Szilvia: Római szőlőmetsző kések. Eszköz a Dunántúlon a római korban és a 19. században, Adamik Tamás: A római irodalom 714 éve. Adamik Tamást kérdezi Balázs Géza
Újrajátszás: Nagy Mihály: Re-enactment: Nyugaton kelt a Nap – kísérleti regény (archeoregény). Paár Ádám: Róma romján épült Újvilág. Az Egyesült Államok római öröksége, Rácz Márk: A marxista történészek felfogásának metamorfózisa az ókori Római Birodalommal kapcsolatosan az államszocializmus évtizedeiben, avagy keresztezi-e a lenini utat a damaszkuszi út?, Török Katalin: Római reprezentáció és kulturális kommunikáció Balácán: fesztiválszervezés a színházantropológia eszközrendszerén keresztül, H. Tóth István: A szépség, a csúfság és a romlás filmjeiről. Sorrentino: A nagy szépség – Fellini: Satyricon
Reflexiók: Bencsik Janka Iringó: Képzeletbeli római utazás, Berényi Rebeka Anna: Keresztényüldözés a Római Birodalomban és napjainkban, Demeter Júlia: Mi a te Római Birodalmad? A “Római Birodalom-jelenség”, Gárdián L. Zsombor: A birodalom kőbe vésett érverése, Holczer Richárd: Egy város – két klub: az AS Roma és a SS Lazio öröksége, Kovács Krisztián Richárd: A római út három értelmezése, Magasházi Natasa: Minden út Rómába vezet (regényötlet), Molnár Eszter: Így jár a jövőben, aki átugorja falaimat, Molnár Eszter: Kenyeret és cirkuszt (meg akkor színházat is), Pálinkás Hunor: Ember és római út, Szefcsik Boldizsár: Ne a Fórumra, hanem a Lateránba, Zámborszki Szonja: Az elveszett légió
Ingyenesen olvasható itt: A-romai-ut-online.pdf
Megvásárolható itt: e-nyelv.hu
A programot támogatja:
