Egy-egy jelesebb esemény – mint amilyen egy karácsonyi vacsora – alkalmat kínál arra, hogy az emlékeket felidézve elgondolkozzunk rajta, milyen is ez a közösség, melynek részesei vagyunk. Balázs Géza tanárúr a blogján megjelent írással tette meg ezt a számvetést, mely most itt is olvasható.
Fordulóponthoz érkeztem. 2002-ben Kőhalmi Ferenc hívott meg a Bolyai Önképző Műhelybe, még kocsit is küldött értem, hogy valóban elmenjek. Rokonszenves volt minden, amit mondott, de sok dolgom volt, nem vállaltam. Jó, akkor szeptemberben kapsz egy csoportot, mondta, mintha nem hallotta volna, amit mondtam. És elkezdődött a “tanítóságom”, mentorságom ebben az egyetemközi, interdiszciplináris, alapvetően művészeti-irodalmi alapú kollégiumban. Három évente kaptam, vezettem csoportot, sok innovációt vittem be: Esszencia címmel évzáró kötetet, évnyitó tábort, évközi kirándulásokat. – Míg 2012-ben, egy kicsit válságos pillanatban megkaptam feladatot: ügyvezetőként vigyem tovább. Szinte újra kellett indítani mindent. Voltak ellendrukkerek (“Géza ezt nem győzi”). Új iroda, új klub, új program, új önképzési módszerek, sok-sok új fiatal. Közben felkutatni a már végzetteket, hogy teljes legyen a bolyais család. – Igazából mindig közösségeket szerveztem. DUE, nyelvstratégiai kutatócsoport, tanszékek… – De leginkább most, tegnap láttam a hatását, amikor a Károlyi étteremben egy egyórás műsort adtak bolyais tanítványaim száz társuk előtt. Kezdődött a 2014. év fényképeinek felidézésével, az Erdély-járás filmjével, folytatódott a bolyais kórus fellépésével (december 20-án 17 órakor a kelenföldi evangélikus templomban nyilvános koncert!), három idén megjelent bolyais könyv bemutatójával, jelvények, jutalmak átadásával, a Bon-BOM legfrissebb számával, Havass Miklós megejtően szép beszédével – és éjfélig tartó élénk beszélgetéssel. – Én csak ültem és néztem. Azt mondtam a körülöttem lévőknek: ellöktem egy csónakot a partról, és most már önmagától megy. Pontosan ezt akartam: önművelést, önképzést, önfejlesztést, közösséggel, csoporttal, klubbal, szalonnal, értékes beszélgetésekkel, diákkonferenciákkal, valós országismerettel, esszékkel, tanulmányokkal, elemzésekkel, no meg öntevékenységgel: kórussal, színtársulattal, írókörrel, és másoknak is szóló ismeretterjesztő előadásokkal. Kellettek hozzá fiatalok, akikben nem is mindig bíztam, de hívtam őket, noszogattam, rábeszéltem, csalogattam, meg szigorúskodtam velük. – Hátradőlhetek.
