Megrázó utóhang a héregi kiránduláshoz

A juniorokkal 2017 novemberében a festői szépségű Gerecse hegységben fekvő Héregen jártunk. Ismerkedtünk a falu történetével, néprajzával, kirándultunk a hegyekben. Meglátogattunk egy vadászházat. S közben elhaladtunk egy erdészház mellett is, amelyre akkor nagyon nem figyeltünk oda. A kirándulás után néhány nappal a HVG-ben (2017. nov. 16.) ezt olvassuk: „Isten kegyelmét kérve és összes bűneink újabb megbánásával határoztuk el a halálban való együttmaradást.” – írta 1945. március 24-én Héregen kelt búcsúlevelében a katolikus hitében mindaddig megingathatatlan professzor házaspár. Drámai döntésüket az előző napi „mély megaláztatás” után hozták meg, s úgy fogalmaztak, remélik, „hogyha a katona a háborúban nem gyilkos”, akkor a Jóisten őket sem tekinti majd öngyilkosnak. Soraikat aláírva a közigazgatástan nemzetközi szaktekintélye, Magyary Zoltán főbe lőtte filozófusként és nőmozgalmárként ismert feleségét, Techert Margitot, majd a fegyvert önmaga felé fordította. A lap cikke így folytatódik: A háború viszontagságai elől a német megszállást követően Tatára, majd a nyilas puccs után egy 25 kilométerre lévő erdészházba menekülő két „gyanús” tudósra a szovjet csapatok leltek rá. A búcsúlevél tanúsága szerint a mély megaláztatást a többszöri kifosztásuk mellett az jelentette, hogy szemtanúi voltak annak, amikor részeg katonák nőket erőszakoltak meg, az 56 esztendős férfit – életében először – ököllel bántalmazták, s egy előzékenynek mutatkozó tiszt láthatóan szemet vetett a 44 éves, jól ápolt asszonyra…

Magyary Zoltánról Bereményi Géza készített filmet A tanítványok címmel (1985); de a filmtörténet erre a tragikus esetre már nem terjed ki.

Balázs Géza