Latin közmondás szerint „incipit in Sátor, desinit in Sátor”, azaz Tokaj-Hegyalja az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy között fekszik. Közben pedig ott van: Sárospatak, Patak. Tanévzáró táborunk helyszíne Sárospatak volt. A Makovecz-féle művelődési házban Bartók-előadást hallgattunk Nagy Dánieltől. Benéztünk néhány dufartos (<durchfahrt: fedett kocsiátjáró az épületek között vagy az épület közepén, pataki tájszó) házba, egyébként a kollégium alatt is volt egy ilyen dufart – állítólag mindenki érti. Elsétáltunk a Szentnegyedbe (katolikus negyed). A felújított Rákóczi-várban fölkeltette érdeklődésünket a „muzsikusok fülkéje” (apró színpad a falban), valamint a bokályos terem (mázas falicsempékkel kirakott tanácskozóterem). Megkapó a kilátás az ágyúteraszról a Bodrogra és a városra. Rá akartak beszélni minket az ágyúöntő műhelyre, meg az ostromhétvégére, de ez most kimaradt. Egyelőre még nem vonzó az élménnyé tett háború. De Rákóczi emlékei, sorai azért szívszorítóak. 59 évesen halt meg…

A Református Kollégium könyvtára lenyűgöző, iskolamúzeumában akár kézbe is vehetjük Comenius Orbis pictusát – persze csak a reprintet. Baranyai Katalin vezetésével megnéztük a Cs. Szabó László-gyűjteményt.

Késő délután már Tolcsván voltunk, az Oremus Pincészetben. Végigjártuk a modern pincészetet, megkóstoltuk a legfinomabb borokat.

A Mudrány-intézetben kaptunk reggelit, ebédet, vacsorát, az egykori „tápintézetben”, ma menzának mondanánk. Hatalmas terem, valamikor ezerfős gimnázium, főiskola volt itt, a magyar kultúra egyik fellegvára. Éltessük Patakot; mi mindent megteszünk érte, visszajárunk, néhány éve Kőhalmi Ferenc tanár úr is elhívott ide bennünket.

További csalogatónak annyit, hogy nagyon kellemesek, barátságosak a kiskocsmák (az egyik ott a park mellett olyan, mintha megállt volna benne az idő, és persze a forint árfolyama is).

Vasárnap ráadásként elgyalogoltunk a Tengerszemnek is nevezett, a malomkőbányászatból visszamaradt erdei tóhoz-szurdokhoz.

(Kép és szöveg: Balázs Géza)