A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.
Ezen a héten Varga Viktor alumnus válaszait olvashatjátok, aki 2014-től 2017-ig volt a Műhely aktív tagja.
A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.
Ezen a héten Varga Viktor alumnus válaszait olvashatjátok, aki 2014-től 2017-ig volt a Műhely aktív tagja.
Mivel telnek a mindennapjaid?
A soproni Szent Orsolya Iskolában tanítok. Délutánonként igyekszem időt szakítani a családra, sportra és szellemi töltekezésre, leginkább olvasásra. Ilyenkor új erőre kapok. A vacsorám hamisítatlanul magyaros, füstölt kolbásszal, lilahagymával és vörösborral. A reggelim azonban akkor lenne eszményi, ha mindig egy fővárosi pékségben ihatnám meg az olasz capuccinómat.
A gyerekkori éned büszke lenne most rád?
Inkább igen, mint nem. A gyerekkori énem is szerette az igazságot, és vidám természetű volt. Eltűnik egyáltalán a gyermek belőlünk? Gyakran úgy érzem, hogy a gyermeki énem felnőttként bontakozik ki. Ijesztőnek találom, ha valaki teljesen elveszti egykori önmagát. Merevebb nyak, elolvadt mosoly, kimért mozdulatok – sokszor a karriert és a biztos egzisztenciát hajszoló ember ismertetőjegyei.
Milyen szerepet töltesz be a társadalomban?
Magyar- és némettanár vagyok. Nemcsak gimnazistákat, hanem általános iskolásokat is tanítok. Emellett ifjúságvédelmi feladatot látok el a munkahelyemen. Most egy ilyen jellegű szakvégzettség megszerzéséért tanulok a Pázmányon. Az utóbbi időben magyartanárként több városi ünnepség műsorát állítottam össze. Szabadidőmben a Hitvallás nevű, katolikus folyóiratba írok cikkeket. Nyitott, keresztény értelmiséginek tartom magam.
Mesélj el egy élményt, ami meghatározó volt a bolyais éveid alatt!
Pécsváradon voltunk a csapattal, és egy rögtönzött jelenetet kellett előadnunk. Akkoriban nagyon lámpalázas voltam, ezért kiharcoltam magamnak egy olyan szerepet, amelyben néma maradhatok. A csoporttársak elfogadták, így én lettem a tojás, amelyik az előadás alatt végig csak guggol, majd záró jelenetként elgurul. Azóta is ritkán volt akkora sikerem!
Mit üzennél annak, aki szeretne jelentkezni a Műhelybe?
Először is azt, hogy ne féljen, mert senki nem eszi meg. Azt is üzenném, hogy érdemes időt szánni a csoporttársak megismerésére és az olvasmányokra. Mindkettő sokszorosan térül meg. Hosszú idő telik el a szombatok között, és az embert néha a bizonytalanság szelei cibálják. Érdemes kitartani és végigcsinálni. Örömteli expedíció lesz.
