A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.
Ezen a héten Várhelyi Csilla alumnus válaszait olvashatjátok, aki a BOM 2004-es évfolyamának tagja.
A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.
Ezen a héten Várhelyi Csilla alumnus válaszait olvashatjátok, aki a BOM 2004-es évfolyamának tagja.
Hogy mutatnád be magad a Műhely aktív tagjainak?
Várhelyi Csilla festőművész vagyok, 2004–2007 között jártam a Bolyaiba Balázs Géza és Dede Éva csoportjába. Festészeti témám az emberek közötti kapcsolat és annak hiánya, mindaz, amit a testbeszéddel kifejezni tudunk. Sűrített pillanatokat ábrázolok jelképes tartalmú élethelyzetekről. A társas magány, a digitális árvaság korában felnövő nemzedék lélektanát kutatom. A Képzőművészeti Egyetem elvégzése óta számos kiállításon mutattam már be képeimet, emellett tanítással, múzeumpedagógiával, könyvillusztrálással is foglalkozom.
Mivel telnek a mindennapjaid?
Jelenleg itthon vagyok egy 2,5 éves és egy 3 hónapos kisfiú édesanyjaként.
Ha csak egy filmet nézhetnél meg a hátralévő életedben, mi lenne az?
Nem tudom, ha csak egyet lehetne, akkor úgyis mindegy, inkább egy régi kedvencet néznék meg újra.
Mit adott számodra a Bolyai?
Erős morális útjelzőket állított fel a világirodalom remekművei által: pl. Iskola a határon. Felszabadult országismereti utazásokat, pl. Pannonhalma.
Mesélj el egy élményt, ami meghatározó volt a bolyais éveid alatt!
Rögtön az első nap a befogadó táborban, ami még Balatonnál volt, a mólón beszélgettünk Balázs Géza tanár úrral. Az Odüsszeusz volt a téma: alattunk a víz, felettünk a kék ég, talpunk alatt pár korhadó deszka… annyira elevenen átélhetővé tette a művet ez a beszélgetés, hogy azóta is fel tudom idézni azt a végtelen szabadságérzést. Sosem felejtem el.
