Szerémi Kristóf reflexiója az októberi foglalkozásról. A cikk a képre kattintva olvasható.

Az októberi foglalkozásunkon tovább folytattuk az első alkalommal megkezdett városismereti sétánkat Baranyai Katalin és Sugár Péter vezetésével. Ezúttal is a pesti oldalon, a Duna mentén, annak vonzáskörzetében haladtunk a Március 15. tértől a Szabadság térig.

A gyalogszerrel megtett úton a hangsúly az emlékezés témakörén volt, így a jelentősebb szobrokat és emlékműveket kerestük fel. A dunai korzó szobraival emberközeli kapcsolatba léphettünk; együttéreztünk Vörösmartyval és korának társadalmi-politikai problémáival; bepillanthattunk Deák és Széchenyi rejtett párbeszédébe; fejet hajtottunk a hiány előtt az embertelenül kivégzettek cipőit figyelve; József Attilával mi is elmerengtünk egy kép erejéig a Duna és az idő múlásának feltartóztathatatlanságán. A Kossuth tér szobrai egy önálló misét érnek meg, ott a felújítás során visszaállított, a dualizmus első miniszterelnökének, Andrássy Gyulának szobrával foglalkoztunk, illetve az 1956-os októberi forradalom mészárlására megemlékezvén a golyónyomokkal a Mezőgazdasági Minisztérium falában.

A Nagy Imre-szobor helyén felállított Nemzeti Vértanúk emlékművénél és A német megszállás áldozatainak emlékművénél kérdéseket tettünk fel az emlékezés lehetőségeiről, céljairól, stilisztikai megoldásairól és azok ideológiai üzeneteiről.

Nagy Dani előadásában közelebb kerülhettünk kortárs zenével, népi és modern stílusok keveredésével Ligeti Györgynek a Brácsaszonáta művéből vett részletekkel.

A kiscsoportos beszélgetéseinkben Andreï Makine a Francia hagyaték műve kapcsán többek között a neveltetetés identitásra való hatásával, a kultúra személyiségformáló erejével foglalkoztunk.

Szerémi Kristóf