2026. július 23.

Kiáltó csend

takacs.robert

Megtekintések száma: 76

Összetartozás – 11. partiumi szabadegyetem

2016 óta Berettyóújfalu és környéke (Bihar, Partium, Nagyvárad) a helyszíne a partiumi szabadegyetemnek. Berettyóújfalu idén is egyetemváros lett 2026. július 6–9. között. A szervezők minden évben igyekeznek egy kulcsfogalom köré szervezni a programokat. 2026-ban ez az összetartozás lett. Összetartozás: fizikai határok választják el az embereket, összetartozás, ha egy kisebbség támogatásra, szolidaritásra szorul, összetartozás, ha valahol elfogy a kulturális-nyelvi levegő. Ehhez a kulcsfogalomhoz rendelődtek a keddi előadások a berettyóújfalusi, sárréti és általában a magyar zsidóság kapcsán; a szerdai előadások a szórványban élő magyarság kapcsán; s mindennek keretét adták a hétfői előadások: a táj kisugárzó erejéről és a szeretet univerzális nyelvéről.

Első nap: Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár (SZFE) Táj, identitás, kötődés című előadásával nyitotta meg a 11. partiumi szabadegyetemet a berettyóújfalusi művelődési házban. Hamvas Béla Az öt géniusz című esszéjére utalva utalt a genius locira, a táj kisugárzó erejére, egyúttal Hamvas őszinte és máig aktuális magyarságkritikáját is ismertette. Egy rövid idézet Hamvastól:

„Mintha mindenkit olyan emberek vennének körül, akiken valamely okból bosszút kell állni… A szociális temperatúra felajzott ingerültség, egyetlen szó elég ahhoz, hogy szikra legyen és a lőportorony robbanjon. A gépkocsivezető gyűlöli a járókelőt és úgy hajt, hogy a sarat ráfröcskölje. A járókelő gyűlöli a gépkocsivezetőt, mint a kereskedő a vásárlót, akire rossz áruját igyekszik rásózni, a vásárló gyűlöli a kereskedőt, akit, ha lehet, megcsal. Az adófizető gyűlöli a hivatalnokot és feltételezi róla, hogy rosszhiszeműen többet követel tőle, és a hivatalnok gyűlöli az adófizetőt, akitől rosszhiszeműen tényleg többet követel, anélkül, hogy neki abból haszna lenne. A kalauz gyűlöli az utast, akit egzecíroztat és akit lehord és akinek vezényel és akit rendreutasít, a legtöbb esetben indokolatlanul, az utas gyűlöli a kalauzt, akit lehetőség szerint megcsal, és a csalás csíny és dicsőség… A legutóbbi fél század alatt ellenséges hatalom többször szállta meg az országot és több szélsőséges hatalomváltozás történt. Minden ilyen alkalommal a megszálló hatalmakhoz és az új kormányzathoz a följelentéseknek a százezre érkezett, legtöbbször névtelenül. A feljelentések csak igen csekély százalékban történtek anyagi, vagy világnézeti érdekből, nagy többségben indokolatlan és értelmetlen bosszú volt, csakhogy a másikat a föld színéről letörölje. A megszállók a névtelen följelentések hallatlan tömegét nem értették, csodálkoztak és megrettentek és megvetették azt a gyáva és hitvány népet, amelyben az emberek saját testvérüket így képesek kiadni és elárulni. (Az öt géniusz, 1988: 74–76.)

Kövecses Zoltán nyelvész, egyetemi tanár (ELTE) a szeretet nyelvéről beszélt, mely egyfajta válasz lehet az ellenségeskedésre:

A szerelemről sok alkotás szól, a szeretetről kevesebb, viszont egy világvallás alapja.
A szeretet nyelvi lenyomata: árad, sugárzik, meleg.
Eszköz, hogy megváltoztassuk a világot.

Fall Judit népdallal és egy angol énekkel tette teljessé az élményt.

Második nap: Kiáltó csend… – A holokauszt emlékezete a Zsinagógában. Muraközi István polgármester köszöntötte a szabadegyetemet. Csepeli György szociálpszichológus egyetemi tanár (ELTE és ME) és Papp Richárd habilitált egyetemi docens (ELTE) számolt be a holokausztemlékezet-kutatásuk sárréti tapasztalatairól (könyvük címe: Kiáltó csend). Még mindig jelentős a kibeszéletlenség, nagy a bizalmatlanság köre. Mivel 80 év után megszűnik a személyes emlékezet, fontos, hogy összegyűjtsük mindazt, ami még összegyűjthető.

Nem volt nyilvános és átfogó nyílt társadalmi diskurzus a vészkorszakról.
A hallgatás okozta kollektív stresszt a beszéd, a közös gondolkodás, az értelmező emlékezés oldhatja fel.
Jelöletlenek a 435 ezer áldozat halálba vezető útjának állomásai.
A bizalmatlansággal és a bizalommal kapcsolatos kutatások száma megsokszorozódott az utóbbi évtizedekben.
A 20. század traumái folyamatosan rombolták a társadalmi bizalmat; Magyarországon mikroszinten is érezhető a holokauszthoz kapcsolódó rossz közérzet.
Súlyos tapaszalat, hogy az együttélés bármikor felmondható, a korábbi bizalom helyét a bizonytalanság, gyanakvás érzése váltja fel.

A Makk Kálmán Moziban két, a témához kapcsolódó filmet néztünk meg – a filmek után a rendezőkkel Balázs Géza beszélgetett.

Mózes Gergely (az SZFE most végzett doktorandusza, az EKKE tanára) Mindhalálig (2022) című filmjéről: Mélység és magasság. Valakiből érzéketlen gazember, tömeggyilkos lesz, más pedig könnyedén fölvállalja az életveszélyes feladatot: embereket ment. Ráadásul mindkettő pap (vagy legalábbis úgy látszik), ugyanabban az időben, ugyanott. Kun páter és Baránszky Tibor. Mózes Gergelyt Baránszky, a „magyar Wallenberg” egyszerű, tiszta története ragadta meg. A Szálasi érában a pap besétált a vatikáni nagykövetségre, menleveleket kért ismerőseinek, majd a látván merészségét megbízták embermentéssel. A film három eleme szépen egybefonódik: a Baránszky-történet megjelenítve animációs technikával, ugrálós képkockákkal, szöszökkel teleszórva régiesítve, néhány dokumentumfilm-részlet, valamint történészek narrációi. A Baránszky-történet a maga egyszerűségével és tisztaságával ragad meg; a film pedig azzal, hogy mindvégig az emberre összpontosít: mi tesz valakit rosszat vagy jót cselekvővé. Minden negyedikes magyar- vagy történelemórán le kellene vetíteni.

Breier Ádám (az SZFE doktoranduszának) Lefkovicsék gyászolnak (2024) című filmje, ahogy a beszélgetés során elhangzott: „minden apák filmje”. A családi kapcsolatok elvben sokat elbírnak. A családban sok minden megeshet, ami a maszkos világban (Hamvas) nem. De mégis sokszor vakvágányra futnak a dolgok. Ez történt korábban a Lefkovics családban. Balesetben meghal az egyik fiú, a bokszedző apa mindent a másik fiából akar kihozni. A fiú Izraelbe és az ortodox zsidó vallásba menekül, Budapestről csak az anyával tartja a kapcsolatot. De az anya váratlanul meghal, kisfiával eljön Budapestre, hogy egyhetes gyászt, shivát tartsanak. Az apával való összezártság nagyon távolról indul, sok lépésben fut vakvágányra a közeledés, a nagyapa egyedül a kisunokát tudja megszólítani. Általános tapasztalat, hogy a nagyszülők sokkal inkább tudnak szót érteni az unokákkal, mint a saját gyerekeikkel. Két, a maga nemében rokonszenves ember, a bokszedző (Bezerédi Zoltán) és fia (Szabó Kimmel Tamás), előbbi gyermekien makacs, utóbbi értetlenkedik és óriásiakat sóhajt, mindkettő közeledni szeretne, de mint a mágnesek azonos pólusai, egyre csak taszítják egymást. Sok jelenetben magunkra ismerhetünk; magam a szekrényösszerakásban, a régi szekrény közös cipelésében (minden ilyen apró közös munka pillanatok alatt kihozza az emberből a legrosszabbat). Kulturális antropológiai szempontból izgalmas a filmben a gyász többféle megélésnek finom ábrázolása, de talán még kedvesebb a két fél óvatos, olykor kikezdő, és ebből adódóan tréfás közeledése. Valamint Ferike (Váradi Roland), az ifjú boksztanítvány, aki a maga naiv természetes módján szemléli és olykor kommentálja az eseményeket. Mosolygunk, olykor nevetünk, magunkra ismerünk, és a végén megkönnyebbülünk, hogy talán nem minden kapcsolat fut vakvágányra.

Harmadik nap: Magyar szórványok a Kárpát-medencében és a világban, „hagymakupolás honfoglalás” Erdélyben, valamint az elveszett első világháborús magyar hadsereg – 80 ezren kerültek szerb fogságba, majd következett a halálmars az Adriáig, tizedelte őket a hideg, a kolera, majd tífusz, hajóval már csak 35 ezren érkeztek a Szamár-szigetre. Emléküket őrzi a Csontkápolna. A 11. partiumi szabadegyetem harmadik napján a magyar összetartozásról, fantomfájdalomról, kenyérhéjmagyarságról beszélt dr. Margittai Gábor és Major Anita.

A programot további kirándulások színesítették: kedden a „bihari remete”, Bessenyei György egykori bakonszegi házához látogattak el, és egy anyanyelvi pikniket rendeztek az érdeklődőknek – Bakonszegről és Bessenyeiről. Szerdán Hencidára kirándultak, ahol a polgármesteri hivatalban Balázs Géza köszöntötte a település lakóit abból az alkalomból, hogy a falu neve (Hencida) bekerült a legszebb 40 településnév közé. Utána hencidai anyanyelvi piknikre került sor Vesszős Balázs szervezésében. A negyedik nap – szokásosan – a Berettyóújfalu határában lévő Csonkatornyot látogatták meg.