A Parlamentbe látogatott a Bolyai Önképző Műhely pár diákja, ahol nemcsak a csodás épület tekintették meg, de Kövér László személyesen is fogadta őket.
Olvasd el Sípos Évának, a Műhely tagjának beszámolóját!
Csapatunkat, a Bolyai Önképző Műhelyt, húsz ember képviselte a Parlamentbe szervezett látogatáson. Némi késéssel tudtunk csak bemenni, de aztán pergősen telt az idő az ódon falak között. Volt, aki először járt itt, volt, aki már harmadszor-negyedszer, de az biztos, hogy olyan lelkesen néztük a képeket, freskókat, mint – merem remélni – az összes többi látogató.
Személyes kedvencem a gyufamakett, amelyért egy házaspár még saját bejárati ajtaját sem sajnálta kibontani, csakhogy Miskolcról (ahol összerakták) Budapestre kerülhessen. A házaspárt az épület iránti lelkesedés motiválta, hogy több ezer gyufából alkossák meg a modellt, így saját nézőpontunkból kilépve, felülről is láthatjuk a Parlamentet. Látogatásunk következő perceiben mindannyiunk szemében felfedeztem a koronázási ékszerek látványa iránti tiszta hódolatot. Néhány centire állva tőlük mindig elfog az érzés, hogy mesevilágba csöppentem, a valóság helyett a történelem viharába, amely ennyi év után az anekdoták bohókás, ámde reális világává szelídült.
A régi, kétkamarás rendszer örökségeként Steindl Imre, a tervező, két, egyforma terű üléstermet alakított ki, így amíg a honatyák az egyikben országunk ügyeit hivatottak előrelendíteni, addig a másik tárt ajtókkal várja a látogatókat.
Balázs Géza a műhely bemutatásával kezdte a beszélgetést, mely a Delegációs teremben zajlott, ahol a házüléseket is tartják. Kövér Lászlóról már sok hírt olvashattunk, és láthattuk a televízióban, most testközelből is megtapasztalhattuk közvetlen stílusát. Bemutatkozása során felcsendült a teremben az első nevetés, amivel az egész beszélgetést átható, természetes és könnyed hangulatot is megteremtette. A kérdéseinkre adott válaszai mindig a lényegre tapintottak, bár menet közben sok kitérővel tarkította, ami egyrészt érdekessé tette a beszélgetést, másrészt színesebbé, érzékelhetőbbé vált egy-egy hasonlat. Szóba került többek között az új felsőoktatási törvény, az elmúlt évek történései, a hatáskörök és a felelősség is.
Kellemes meglepetés volt számomra, hogy Kövér László búcsúzóul mindenkivel kezet fogott. A beszélgetés alatt többször könnyeddé vált a légkör, máskor csak egyetértően bólogattunk, de végignézve a résztvevők arcán megállapítottam, hogy a látogatás mindenkire gondolatébresztő hatást tett, és pozitív tapasztalat volt a Parlament munkáját egy ott ülő szemével látni. Látogatásunk végén a lépcsőházban és a kapu előtt ennek hatására folytatódott a diskurzus, és gondolatokkal, élményekkel eltelve vágtunk neki a hátralévő napnak…
