Halottak napja és mindenszentek alkalmából néhány bolyais ellátogatott a Fiumei úti temetőbe. Balázs Géza tanárúr blogján megjelent beszámolóját most a BOM-honlapon is olvashatjátok, Pató Zsuzsanna fotóival illusztrálva.
Régi szokásom, hogy halottak napja táján elviszem tanítványaimat a Fiumei úti sírkertbe. A sétát mindig késő délutánra teszem, hogy közben beesteledjen, és a gyertyák fényénél lássuk a sírokat. Némi szociológiai vizsgálat, hogy melyik sírnál van több gyertya – hiszen ez egy kicsit tükrözi a nemzet emlékezetét is. Emlékszem, a 80-as években Pap-Váry Elemérné sírjánál sok gyertya volt. De most vasárnap is. A sétát Vörösmarty és Arany sírjánál kezdjük, majd kis kitérő a munkásmozgalmi panteonhoz, Batthyány, Kossuth, Deák mauzóleumához, illetve a “kötelező” sírok: József Attila, Krúdy, Móricz, Radnóti, Babits, Karinthy, majd a legvégén Jókai és Ady. Itt volt a legtöbb gyertya. Persze mindig fedezünk fel újabb és újabb sírokat: Budenz és Horger Antal sírját az idén; no meg gyertyát gyújtottam Fábián Pál professzor sírjánál… Ballagva a Keleti felé, egyik kedves hallgatóm azt mondja: nem is gondolta volna, hogy ilyen szép sírkert van Budapesten.
