Szent Márton nyomába indultunk. Bár korábban a két szomszédvár, Pannonhalma és Savaria (Szombathely) vitatkozott, hogy valójában hol is született a később szent, aki nem akart próféta, azaz püspök lenni, ezért a libák közé bújt. A vita eldőlt: Fogadjuk el, hogy Savariában született Szent Márton, de Pannonhalmán jobb a bor… De Várszegi Asztrik főapátnak is van jó válasza a vita eldöntésére: Szent Márton akkora szent, hogy akár két helyen is születhetett… – Magyarország legrégibb, folyamatosan lakott városáról van szó: Kr. u. 43-ban alapították, s azóta folyamatosan lakják. A római időket idézik a városban mindenhol előkerülő romok, valamint az augusztus végi Savaria-fesztivál, de most már Szent Márton-találkozó is. Szombathely mai püspöke Franciaországban elégedetten hallotta, hogy a franciák a magyaroknak köszönik Szent Mártont… Ezt akár a történelemkönyvekbe is be lehetne írni, ezek szerint Kr. u. nem sokkal itt már magyarok voltak – a franciák szerint.

Magyar Weimar

Pusztay János professzor „magyar Weimarként” emlegette Szombathelyt, s a város kulturális jelentőségét, kihasznált és eltékozolt lehetőségét villantotta fel. Csak két példa: Szili János püspök a modern Szombathely megteremtője egy akkor kétezres városban négyezer főt befogadó székesegyházat építtet. Trianon után a pozsonyi egyetemet Szombathely nem fogadja be – így kerül Pécsre. – Maurer Péter, a Martineum Felnőttképző Intézet igazgatója bemutatta az első világnézetileg elkötelezett felnőttképzési intézetet.

Püspöki fogadás

Veres András szombathelyi püspök, a püspöki palota felújításának utolsó pillanatában fogadja a BOM csapatát. Tíz év alatt sokat tett a szombathelyi püspökségen, megújult a székesegyház és környezete, megemlíti ifjúsági, családi pasztorációs feladataikat, a Szent Márton-év küldetését: Felemelő szeretet (Éld át és add tovább!). Persze szóba kerül, hogy hamarosan Győrbe megy, a pápa oda rendelte. Egyikünk megkérdezi, hogy lehet-e tudni valamit az utódjáról? A püspök atya mosolyog: Igen, már megszületett és pappá van szentelve. Egy kérdésünkre azután beköszön a történelem. A püspök atya Pócspetriben született, s Pócspetri az egyházi iskolák államosítása és egy tragikus esemény kapcsán a rákosista terror célpontja lett… Püspök atya megrendítően mesélte el, hogy ő kamaszként hogyan szembesült az 1948-as esemény emlékével.

Ottlik iskolájában

Áthaladunk a malomárkon, belépünk az ősfás parkba, hamarosan mókusokkal, még inkább pelékkel találkozunk, fejlődjünk fel menetoszlopba, bal-jobb, aki nem lép egyszerre, íme az Iskola, épült 1856-ban, Jellasich tette le az alapjait…, előbb az étterembe megyünk, ugye milyen nyomasztó, s egyben fölemelő érzés, egyszer itt beszéltem Ottlikról, amikor egy hallgató megszólalt: tanár úr, elkezdett esni a hó… tanári pályám legszebb pillanata volt, most fölmegyünk a kápolnába, aki erre a székre áll, és jobbra néz a kápolna felé, meglátja a trieszti öbölt, akkor olvassunk fel Ottlikból, ki-ki a kedvenc idézetét, menjünk le a parkba, de előtte csuklózzunk egy kicsit, itt van az uszoda, itt a kórház, ahol Medve és Bébé néhány nyugodt napot tölthetett, itt lehet szerecsendiót (szerencsediót) találni (“Valamilyen délszaki fa gyümölcse volt, és csak mi neveztük el szerecsendiónak.”), itt most futóversenyt rendezünk, Ottlik itt futotta a százmétert, aki győz, a Strucc szálloda cukrászdájában (ott aludt Medve anyukája) kaphat egy süteményt. – Egy nap Fűzfa Balázs irodalomtörténésszel Kőszegen, Ottlik Iskolájában. Még előtte Szombathelyen: Weöres, Petőfi, Széchenyi (a reformkor itt kezdődött, mivel itt érettségizett), Berzsenyi és persze Joyce… – A szerencsedió, mert hogy találtunk többet is, emlék Ottliktól, Ottlikról, Kőszegről, Szombathelyről. Visszhangzik Fűzfa Balázs gondolata: Lehet irodalom nélkül élni, de nem érdemes…