Az immár haladó csoport néhány tagja csapatösszerázó kirándulásként a Bükköt kereste fel, megcsodálva annak szépségeit, megkóstolva finomságait, és szinte magáénak érezve állatait. A gyógynövényektől és csillagoktól sem mentes kirándulásról Hably Szandi írt.
Az immár haladó csoport néhány tagja csapatösszerázó kirándulásként a Bükköt kereste fel, megcsodálva annak szépségeit, megkóstolva finomságait, és szinte magáénak érezve állatait. A gyógynövényektől és csillagoktól sem mentes kirándulásról Hably Szandi írt.
Egy szeptemberi hétvégét választva bükki túránkhoz, kora reggel felkerekedtünk, hogy egy kisebb kirándulás keretében megismerjük a Bükk csodálatos világát, bebarangoljuk ösvényeit, gyönyörködjünk a helyi növényvilág változatosságában. Miskolcról indultunk, ahonnan hosszabb séta és fagyizás után Lillafüred felé vettük az irányt, ahol a Hámori-tó, a palotaszálló és az előtte található függőkert fogadott bennünket. Megtekintettük a lillafüredi vízesést, amely mesterséges kialakítása óta Magyarország legnagyobb esésű vízesése, és nem mellesleg gyönyörű látvány, majd megkezdtük a természetjárást, egy 10-15 km-es túra erejéig bevetettük magunk a békés erdőbe.
Már ugyan többször jártam a Bükkben, mégis mindig sikerül valamilyen új oldalát megismernem. Vadállatokkal nem találkoztunk, viszont megdöbbentő volt, hogy mennyi gyógynövény terem itt. Néhány vadon termett gyümölcsöt: szedret, málnát meg is kóstoltunk, illetve a bükkmagból is csemegéztünk, amelyet gyógyhatásúként tartanak számon. Megtudtuk azt is, hogy ez a vidék nem mindig ilyen nyugodt, viszonylag gyakran orvvadászok portyáznak a területen, hogy az értékes vadállományt pusztítsák, ráadásul valószínűleg nagy vihar lehetett a kirándulásunkat megelőző napokban, ugyanis több fa gyökerestül kicsavarva feküdt a földön, frissnek tűntek a nyomok.
Következő és végső állomásunk Bükkszentkereszt volt, itt Gyuri bácsi gyógynövényes kertje és az esti megpihenéshez lefoglalt szállásunk várt. Vacsora után sétára indultunk a településen, a „bükki füvesember” gyógynövényeit még a naplemente előtt mindenképp meg szerettük volna szemlélni. Barátságot kötöttünk a mezőn legelésző lovakkal, utána a csillagok csábításának engedtünk. Miközben erre alkalmas helyet kerestünk, sikerült a mészégetőknél szóba elegyednünk egy helyi gazdával és kiskutyáival, és első kézből információt szereznünk az itteni mindennap zajlásáról. Hosszú, kellemes, izgalmas napot tudhatott maga mögött kis csapatunk.
