Az alumnus-hétvége díszvendége volt a János vitéz, Az ember tragédiája, a Fehérlófia, és a befejezés felé közelítő Toldi sorozat rendezője, Jankovics Marcell. Életművéről év végén átfogó monográfia jelent meg az MMA Kiadó gondozásában. Személyes pedig beavatott bennünket a szimbólumkutatás rejtelmeibe is.

Az ember tragédiája rajzfilmmel a Tragédia kilépett a nyelvterület medencéjéből, írta róla Nagy András művészeti író. Jankovics Marcell észreveszi a Tragédia vizuális tartalékait, bevonja a Szemadám György által felfedezett tarot-kártya rendszerét, a szabadkőműves szimbolikát. A rafinált képi poénok Jankovics szatirikus szemléletét jelzi. A csaknem háromórás film kulturális sokkhatás: megmozgatja az ember vizuális tudatalattiját.
– Madách Imre bácsi 41 évesen meghalt, éppen befejezte a Tragédiát, én 41 évesen kezdtem a művel foglalkozni.
– A Tragédia előadása 5 teljes óra, ezt kellett rövidíteni, a rajzfilm végül 2 óra 40 perc lett.
– A tervem az volt, hogy csinálok egy történelmi példázatot az ifjúságnak, egy olyan Tragédiát, amiből ötösre lehet érettségizni.
– Hogy mit akartam mondani? Bemutatni a küszködést, a küzdést és azt, hogy van értelme.
– Hogy miért nem egységes? Mert 28 évig készült: 1983-tól 2011-ig több lépésben, többféle technikával, egyébként pedig egyetlen stílusban unalmas lenne.
– Hogy miért nem szöveghű az adaptáció? Azért, mert Madách kora a londoni szín, az enyém meg ez a posztindusztriális kor.
A rajzfilm a legszabadabb interpretációt teszi lehetővé, hiszen animáció (rajz, kép)-szöveg-zene együtteséből szerveződik. A beszélgetés során előkerültek a korábbi BOM-os olvasmányok élményei, különösen a történelmi korszakok szimbolikus ábrázolásmódja kapcsán: Dante, Orwell, Dante, Bradbury Fahrenheit 451 (Truffaut-filmje).