„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” (Róm. 8:28)
„Barátaim azt hiszik, hogy fekszem. / Nem tudják, már járni tanulok / megadóan, az Isten oldalán” (Zelk Zoltán)
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ROSKA TAMÁS végtelen türelemmel viselt, hosszú betegség után 2014. június 17-én hazatért Teremtőjéhez.
Szentmisét mondunk Érte a Szent István-bazilikában 2014. július 12-én 10.30 órakor.
Búcsúztatása 2014. július 12-én, 13.00 órakor a Fiumei úti Sírkert (1086 Budapest, Fiumei út 16.) ravatalozójában lesz.
***
Balázs Géza tanár úr nekrológja itt olvasható:
Június 17-én elhunyt kuratóriumunk elnöke, Roska Tamás, Bolyai-díjas professzor. Az utolsó percig bizakodtunk, hogy leküzdi betegségét…
„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” (Róm. 8:28)
„Barátaim azt hiszik, hogy fekszem. / Nem tudják, már járni tanulok / megadóan, az Isten oldalán” (Zelk Zoltán)
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ROSKA TAMÁS végtelen türelemmel viselt, hosszú betegség után 2014. június 17-én hazatért Teremtőjéhez.
Szentmisét mondunk Érte a Szent István-bazilikában 2014. július 12-én 10.30 órakor.
Búcsúztatása 2014. július 12-én, 13.00 órakor a Fiumei úti Sírkert (1086 Budapest, Fiumei út 16.) ravatalozójában lesz.
***
Balázs Géza tanár úr nekrológja itt olvasható:
Június 17-én elhunyt kuratóriumunk elnöke, Roska Tamás, Bolyai-díjas professzor. Az utolsó percig bizakodtunk, hogy leküzdi betegségét.
A Bolyai Műhely Alapítványnak kezdettől fogva kuratóriumi tagja volt, az elnökséget azonban csak unszolásra és ideiglenesen vállalta el hosszú átmenet után 2012-ben. Elévülhetetlen érdemei vannak az Alapítvány átalakításában, ügyeinek rendezésében. Ez a feladat természetesen semmiség volt ahhoz képest, hogy életében folyamatosan kutatott és oktatott, új kutatási irányokat jelölt ki (neurális hálózatok), sőt egyetemi kart is alapított, a PPKE informatikai karát.
A kuratóriumi ülések rendszerint ennek a karnak az épületében voltak, büszkén mesélte, hogy a tervezőkkel együtt hogyan álmodták meg az egyetemi épületet, majd pedig az egyetemi közösséget, új életet lehelve a Józsefvárosba.
Tudtuk, hogy nagyon sok kutatói, tudományos, egyetemi és közéleti elfoglaltsága van, ezért az utóbbi években a kuratórium napi ügyeivel nem terheltük. De a rendszeres összefoglalókból és társelnökünk tájékoztatásából mindenről értesült, és még egy hónappal ezelőtt is azt írta: „látom, hogy jól mennek az ügyek, köszönöm a megértéseteket, hogy nem lehetek veletek”.
Utoljára a 2013 májusi kuratóriumi ülésen találkoztunk vele. Utána egy formális aláírás miatt személyesen kellett megjelennie a bankban. Hiába kértük az ügyintézőt, állítsanak össze mindent előre, hogy a professzor úrnak csak aláírni kelljen, a teljesen formális ügyet egy órán át intézték. Mellette ültem, beszélgettünk. Akkor beszélgettünk a leghosszabban. Elmondta, hogy nem fárasztja az Amerika és Magyarország közötti ingázás, beszélt az informatikáról és a bionikáról, az informatika jövőjéről, tanítványairól, az egyetemi életről. Miközben az alkalmazott az informatikai dzsungelben teljesen elveszett, nem tudta, hogy mit írt be, mit törölt, mit mentett, mit hagyott jóvá a központ, nyomtatott, aláíratott, széttépett, újranyomtatott. Szabadkoztam, hogy mi nyomatékosan előre kértünk mindent, sőt azt kértük, hogy meghatalmazással lehessen elintézni a formális ügyet. A banki alkalmazott kicsit kioktatott bennünket: ezek a szabályok, ezeket be kell tartani. A bankból Roska Tamás átszervezte a következő napirendjét, de megértő és türelmes volt, és nem vette föl a számomra kioktatónak tűnő szavakat. Majd elindult a 6-os villamos felé, vissza az informatikai karra.
Barátságos, megértő, türelmes, kedves egyéniség volt. Szobájából mindig lekísért bennünket a kijáratig, és megköszönte a munkánkat.
Befogadó táborainkban köszöntötte az új bolyaisokat, olykor előadást is tartott kutatásairól. Köszöntőiben mindig hangsúlyozta a tudomány és a művészetek kapcsolatát. Azt, hogy a művészetek, a művészeti tevékenység segíti, mintegy megtermékenyíti a tudományos gondolkodást. Ezért is támogatta a Bolyai Önképző Műhely programját, mely erre a gondolatra épül. Kollégáitól tudom, hogy egy időben minden elsőévessel személyesen ismerkedett meg. A mai egyetemi világban ez egyedülállónak tekinthető.
A Bolyai Önképző Műhely egykori és jelenlegi tagjai mind találkozhattak vele. Nagyon fontos, hogy előhívjuk emlékeinkből szavait, gondolatait, és őrizzük meg, adjuk tovább őket.
A Bolyai Műhely Alapítvány, a Bolyai Önképző Műhely megrendülve búcsúzik elnökétől.
