Mindannyiunknak van valamilyen emléke az iskolai műsorokról, megemlékezésekről a különféle nemzeti ünnepek, jeles napok alkalmával. Nagyon sokféleképpen lehet ezekhez hozzáállni, a tanárok vérmérsékletétől is függően. Talán a legfontosabb sikkad el közben: nem értik a tanulók, hogy voltaképpen mire is emlékeznek, így később se tartják fontosnak felnőttként megállni egy pillanatra.
Október hatodika kapcsán gyorsan egy kis kitérőt kell tennünk, és tisztázni egy-két fogalmat az 1848–49-es események kapcsán. A forradalomnak csak a március 15-i pesti eseményeket tartjuk, a későbbiekben polgári átalakulás ment végbe az áprilisi törvények elfogadásával. A szabadságharc szeptemberben kezdődött, amikor Jelasics horvát bán az osztrákok támogatására támadást intézett. Ennek a végét jelentette a világosi fegyverletétel 1849. augusztus 13-án. A következő időszak a bosszú jegyében telt, melynek vezetője a kegyetlenkedéséről híres Julis Haynau tábornok volt.
Az udvar célja a birodalom népeinek elrettentése volt, hogy kedvüket szegje a lázadástól, gátat szabjon elszakadási törekvéseiknek. Az esemény ezzel kapcsolatban több szimbolikát is hordoz magában. Az első az időpont kiválasztása. Nem volt véletlenszerű: az egy éve történt második bécsi forradalom megszégyenítése volt a cél. A tizenhárom kivégzett magas rangú katonai vezető közül kilencet felakasztottak, ami akkor már csak a köztörvényes bűnözőknek járt. Ráadásul Damjanich és az átlagosnál magasabbak voltak, így akasztás helyett a hóhérnak kellett megfojtania őket. Az utolsó az akasztottak közül gróf Vécsey Károly volt. Haynaut személyes bosszúja vezényelte, végig kellett néznie társai halálát.
Ezen a napon azonban nem csak az Aradon kivégzett tizenháromra emlékezünk, hanem az első magyar miniszterelnökre, gróf Batthyány Lajosra is, akit Pesten az előző este nyaki sérülése miatt puskagolyó általi halálra ítéltek. És nem csak rájuk, hanem minden, a szabadságért vérét ontó ismertebb vagy ismeretlen áldozatra is emlékezünk.
A megtorlás időszakának egyik pikantériáját adja, hogy Haynau tábornokot Pest-Buda díszpolgárává avatták, melytől csak 1948-ban fosztották meg. A másik, hogy Haynau rémhíre Európa-szerte ismert volt, Londonban sörgyári munkások megkergették.
A kivégzettekről való megemlékezés már 1867 után megjelent, az első világháború után tovább nőtt a jelentősége. A kommunista időszakban sem tiltották be, ugyan nem volt állami ünnep, de az iskolákban és az újságokban megemlékeztek róla. 2001-től nemzeti gyásznapként tartjuk számon.
A szabadságharc elveszett ugyan, de nem harcoltak hiába, az előtte lévő időszakban elindított társadalmi-gazdasági átalakulásnak már nem lehetett gátat szabni. Magyarország végleg a kapitalizálódás útjára lépett, és később a harcok remek tárgyalási alapot biztosítottak az udvarral való kiegyezéshez.
Szerémi Kristóf
Felhasznált források:
Gergely András szerk., Magyarország története a 19. században. Osiris Kiadó, Bp., 2005. 275–276. p.
https://www.origo.hu/tudomany/20121005-aradi-vertanuk-oroszok-es-osztrakok-kozott-interju-csorba-laszloval.html (utolsó letöltés: 2019. 09. 28.)
https://24.hu/tudomany/2017/10/06/odalepett-damjanich-hullajahoz-es-megcsokolta-a-kezet/ (utolsó letöltés: 2019. 09. 29.)
https://oktober6.kormany.hu (utolsó letöltés: 2019. 09. 28.)
Magyarország Története 29. rész – Megtorlás és Ellenállás – https://www.youtube.com/watch?v=tyIStQaerN8 (utolsó letöltés: 2019. 09. 29.)
