„
Első filmünk: A nagyrozsdási eset (1957., r. Kalmár László)
Kedvcsináló:
Öt fergeteges szatíra és két lélegzetelállító dráma: betiltott filmek az 1947 és 1968 közötti időszakból!
Ki ne ismerné A tanút, a kultuszfilmmé vált betiltott szatírát a kemény ötvenes évekről? Kinek nem ugrik be egy sor felszabadítóan humoros név, fordulat, ami segít nevetve feldolgozni a közeli múltunkat: Pelikán gátőr, Virág és Bástya elvtárs, „a békaemberek”, „a szocialista szellem vasútja”, „a magyar narancs”, „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik” nevek és szlogenek. Nem A tanú az egyetlen film a pártállami időszakból, amelyik hasonló módon él a humor fegyverével. Létezik még legalább féltucatnyi szatíra, amelyek hasonló színvonalon szolgálták az igazságot és a közönséget. Azaz szolgálták volna, ha be nem tiltják, nem cenzúrázzák, vagy el nem feledtetik őket. Ez évi vetítéssorozatra előbányásztunk néhány olyan filmet, amelyek közül nem mindegyiket látott a szélesebb közönség, de kultúránk fontos részei, ezeknek műveltségünk fontos pilléreinek kell lenniük. A hét filmet úgy választottuk ki, hogy műfaji-tematikai, stílusbeli változatosságban mutassa be a korabeli hatalomnak nem tetsző alkotásokat. Elsősorban betiltott szatírákat vetítünk (Az eltüsszentett birodalom; A csodacsatár; A nagyrozsdási eset; A megfelelő ember; A tanú), de helyet kap a sorozatban két filmdráma is, amelyek alapvető állításokat vagy kritikákat fogalmaztak meg saját korukról (Ének a búzamezőkről; Keserű igazság).
”




