Néhány kiemelt sorával emlékezünk a most elhunyt íróra:
Ursula összeroppant 100 év terhe alatt – Amaranta és Arcadio elfelejtették az indiánok nyelvét, spanyolul beszélnek – mintha körben járna az idő és visszatértünk volna a legelejéhez – az idő körben forog – mintha körben forogna a világ – csupán a magány család bélyege volt közös rajtuk – a jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal – a közös magány paradicsoma – a magány himlője – hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt… – az idő nem múlik, hanem csak forog önmaga körül.
Márquez hosszú ideje már Mexikóban élt, de szülőföldjén, Kolumbiában háromnapos gyászt rendeltek el. Az irodalomtörténészek szerint a Don Quijote után a Száz év magány (1967) a leghíresebb spanyol nyelvű mű.
A Bolyai Önképző Műhelyben tananyag a Don Quijote és a Száz év magány is.
(Kép: CC BY-SA 2.0 Jose Lara – Flickr: Gabriel Garcia Marquez (malvenko.net))
